Majd. Szokás(?) szerint. Minden napra szarik a kutya valamit…

Egy hónapja írtam utoljára, szaladnak a napok, s mégis mennyi minden történt. Jó is, kevésbé jó is, szomorú is. Mint, szinte mindig. Freeblogon írt „nemiswan” pár éve… Aztán megismerkedtünk, mikor Baranyába mentem. Jó kedélyű volt „Gyöngyöm” sokat hülyéskedtünk. Átment a szivárványhídon. Ő is. Sosem kérdeztem, mennyi az évei száma, nem volt érdekes. Jó ember volt. Sajnálom. Nem tudtam elkísérni utolsó útján. Sokat jár a fejemben. Mosolyogva gondolok vissza a találkozásainkra, úgy, amilyen volt.

A kertben túl vagyok a cseresznye, s meggy szezonon – majd’ húsz kg lett az összes. Két meggyfát lefeketített a fagy, egy cseresznyét elkapott a jég. Ezeket nem tudom kivédeni. Tegnap is, ma is kerteztem reggeltől (06:30) délután ötig. Sajognak a végtagjaim, a nem szokta a kutya a szántást jeligére. Hajnalban gombaölővel meg kell fújnom a szőlőt, almát, a körte a szilva, s a megmaradt őszibarack jövő hétre, esetleg vasárnap estére marad.

Jól sikerült a bemutatkozó fellépésem a 19-i szereplésen. Szeptemberben megyek hozzájuk legközelebb, addig kitalálhatjuk, milyen darabbal kezdjünk.

Szolnokon is jártam a 19-i koncert kapcsán, mert 18-án mentem, kiszellőztettem a lakást, majd a szereplés után éjszaka kezdtem el keresni egy 24 évvel ezelőtti jegyzőkönyvet. Hajnali fél háromra meg is találtam, reggel vittem a hivatalba, megbeszéltük a további tennivalókat, s aznap már jöttem is haza.

Szerettem volna egy kis nyári szünetet az itthoni csapattal is, ám a zenekari elnök elmondta, hogy augusztus végéig öt fellépésünk van. Múlt szombaton megvolt az első, most szombaton lesz a második, majd július 23, augusztus 13, s 20-a. A februári koncertünk anyagából válogatom össze a műsort, ilyenkor már sem idő, sem kedv nincs a frissítésre.

Tegnap este pedig ismét szomorú hírt kaptam, egy muzsikus barát ment át a szivárványhídon… Cca. három hete beszéltem vele, egy közös ismerősünkről, aki nagyon beteg, egy másikról, aki gyengén érezte magát bement egy kivizsgálásra, s öt hét múlva ment haza. A beszédhangja már olyan, mint régen volt. Leukémiás. „DB” elment egy kórusversenyre Krakkóba, hazajött, kórházba került, s tegnap este írta a lánya, hogy „Apu már az égi zenekarban játszik tovább” L

Tudom, hozzá tartozik az élethez az elmúlás, stb. Vigyázzunk egymásra, magunkra, s arra aki megérdemli, köszönöm a türelmet!