Kronológiai sorrendet nem tartok, csak úgy ömlesztve, mint a cefrefeltöltést…
Szóval megkezdődött az év, annak mindennapos/hétköznapi darálójával, a szokásos „kihaneménroppantokos” rosszabbik fajtából, amivel hőzöngeni lehet, nesze semmi, fogd meg jól, fogjuk meg s vigyétek módra. Az év első hetében hallottam először az önkéntes véderőről… a rosszabbik egyik képviselője dobta be a köztudatba(?), aztán rárepültek sokan, hogy igen, igen, mer’ a mostani huszasok is 40 kilót nyomnak vasággyal, s vezessék be újra a sorkatonaságot, stb., stb., stb. Ilyesmin már nem húzom fel magam, év(tized)ek óta nem hiszek semmiféle hadsereg pozitív nevelő hatásában. A nevelésnek nem a hadseregben kellene kezdődni/végződni, embertársaink megalázó helyzetbe hozása nem erősítheti az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” feelinget. Ezt kis bevezetőül a következőkhöz.
December elején voltam az évek óta szokásos megyegyűlésen egy Eger melletti gyógyvizes helyen, ilyenkor önköltségi áron kibéreljük a szállodát egy éjszakára, persze nyakig merülhet aki akar az általam néplavórnak nevezett gyógyvizes medencében is, s különböző előadásokat hallhat az önkéntes az éves elvégzett munkáról, stb. Már kétszer hallottam egyik meghívott önkéntes tűzoltó vezetőt, náluk hogyan működik az önkéntesség eme ága. A beszámolót egy úriember tartotta, aki a kassai körzet önkéntes tűzoltó vezetője. A lényeg: minden(!) településen van önkéntes tűzoltó csapat. Kisebb-nagyobb, a lényeg nem ezen van. Hanem azon, hogy őket nem rugdossák s hozzák lehetetlen helyzetbe a mindenkori hatalmasok(?), mert rájöttek a megelőzés fontosságára. Amihez nem kevés anyagi ráfordítás is szükséges. Ha náluk működik év(tized)ek óta, nem lenne itt az ideje nálunk is változtatni? Tudom: pénzhiány. Mindenre ez a válasz. Csakhogy itthon direktbe van kapcsolva a hozzá nem értés minden szinten. A kivételek ugye itt is erősítik a nem létező szabályt…
Csak rátérek a lényegre ennyi bevezető után: a szlovák önkéntes tűzoltók két év alatt kaptak ezer, vagy ezeregyszáz tűzoltó szerkocsit. Nem uraságoktól levetett, de még jó állapotban lévőt, nem. Újat! Nem a hivatásos tűzoltók, katasztrófavédők, rendőrök, hadsereg, nem. Az önkéntesek!!! Szebben fogalmazva, a települések. Öt éven keresztül állambácsi fedezi a fenntartási költségeket, öt év után a települések tulajdonába kerülnek. A védőruhák, egyéb felszerelések, ún. tűzoltó szertárak, s minden, ami szükséges, központi forrásból megy. Mint a hivatásosoknál. Az önkéntességnek ez az ára. S ez még mindig nagyságrendekkel kerül kevesebbe, mint egyébként. Ugye milyen egyszerűnek tűnik? Ahol élsz, bekapcsolódhatsz az önkéntes munkába, ismered a környéket, tudod az átjárásokat, vízelvezetőket, stb. Egy esetlegesen bekövetkezett baj esetén szó szerint percek alatt megkezdhető a mentés, kárelhárítás.
Nálunk egy önkéntes szintén hamarabb kiér pl. egy avartűzhöz, ám megfelelő védőfelszerelés hiányában meg sem kezdheti a kárelhárítást, a vezető nem küldheti be embereit saját vezetésével a baj forrásához – de. De itt van egy olyan passus(sic!), hogy gatyára vetkőzve bemehet, mert állampolgári kötelesség is létezik. Hogy is van ez?! …..
Csak az elmúlt öt évben a megyei önkéntes egyesületek cca. 35-40 %-a szűnt meg finanszírozási gondok miatt. A maradék – nem normális, közéjük tartozom én is – dacból csinálja. Hogyan is tudna pozitív példát mutatni?
De nem leszek „búvalbaszott” akin a világfájdalom tükröződik… Megérintenek a hétköznapi „szarpaszírozások” sarkalatos véleményem is van mindenről, de a velem egyet nem értőket nem akarom a Dunának ereszteni. Nem csak azért, mert a világ nem csak fekete és fehér. Undorodom az erőszak minden formájától. Ennek ellentmondani látszik, hogy tudok ám elég cirkalmasan s alpári módon fogalmazni, ha úgy alakul. Elég nehéz kizökkenteni a látszólagos nyugalmamból, de akinek sikerül, az kösse fel a felkötnivalót, mert türelmes is tudok lenni. Nem mindig.
Ma van negyedik hónapja, hogy Nagyapát (=deFalla apuja) elkísértük utolsó útjára. S azóta jobban érzem, hogy alakulok. Hogy miként/miben/merre, nem tudom. A „leszarom” tablettára nincs szükség, egyszerűen nemet mondok több dologra. Első a Család. Meg a második is. Aztán én. Az összes többi ráérhet. Megpróbálom nem túlhajszolni magam, de nem telhet el egyetlen nap sem úgy, hogy ne tegyek egy lépést előre. Az én/enyém/nekem nem szerepel a szótáramban, talán azért is tartok ott, ahol.
Furcsa álmaim vannak, vagy fél-éber állapoti képzelgések. Nagyon tudok aludni, szinte bármikor képes vagyok aludni, szinte bármilyen helyzetben (Jó, denevér-pózban még nem próbáltam, s nem is igen fogom). Valamiféle nyugtalanságos megnyugvás vesz körül, mintha kívülállóként tekinteném a körülöttem zajló történéseket. Nincs „dé ja vu” érzésem, csak furcsa az egész. Hogy ébren voltam, vagy csak képzelődtem félálomban, ezt sem tudom. De nem ijesztő az állapot, csak szokatlan.
Szerdán a fővárosba mentem dolgaim egy részét végezni (nem titok, de erről a folyamatban lévő dologról még nem akarok írni – nagyobb falat, mint gondoltam, de szeretem csinálni s segítségem is van).
Ami az előző nagyon rövid bejegyzést illeti a türelemről, vagy annak hiányáról… Nem panaszkodni fogok, inkább dicsekedni (nem mintha lenne mivel… :/ )
A soksorosokról s a HERB330-at váltó „Zebra fuente - Disposable Fountain pen” dolgozik általam, folyamatosan csinálom, ennek sohasem lesz vége. Nem is szeretném. November közepétől 11 darabot rajzoltam a kottapapírokra, 11 teljes zenekari szólamot, partitúrát csak kettőt kezdtem el írni, de – mint már évek óta – nincs arra idő. Ezt a 11 nótát a mi kis csapatunknak. Amiből először partitúra készül (=minden szólam benne van) az nem a mi csapatunknak készül. Kis huncutságot azért elkövettem a mostanság leírt darabokkal kapcsolatban, a koncertmesterünk meg is jegyezte: „sose’ voltál normális”. Ún. vezérszólamot írok, ami három sor, a legfelsőt violin-, az alsót basszus-, a középsőt alt-, vagy tenorkulcsban írom :D (Nem muzsikusok kedvéért: amelyik vonal elejére kiteszik a jelet az ötvonalas kottán, ott található az egyvonalas „C” ami a zongorán majdnem középen van)
S itt is jön a türelem. Amikor kiosztom a kottát, a zenészek akkor látják először – én viszont csak akkor írom le a kottát, ha a fejemben már „összeállt” a dolog. Nem misztikus dolog ez, ilyenkor kellene nekem több türelemmel viseltetni mindenkivel szemben. Néha van, néha nincs.
Több zene is jár folyamatosan a szürkémben, vannak előnyt élvező muzsikák, amiket le kell írnom – ezek a „Múzsás” nóták, legjobb Múzsa a határidő + amiért fizetnek… Nem hiszem, hogy ez magyarázatra szorulna. Igaz, a pénzzel sosem tudtam bánni…
Januárban volt kettő pályázati határidő, aminek csak a magyarázó szövege 66+21 oldal volt. Pályázatonként. Átrágtam magam, dolgoztam vele cca. három hetet, s amire vártam, az nem érkezett meg. E miatt nem küldtem el a pályázatot, tudván azt, hogy formai hibára hivatkozva visszautasítják kapásból, ez így működik. Viszont – ha késve is – valami megérkezett, ezek után több szerencsével járhatunk. Február harmadika a következő pályázat határideje, s van egy, aminek a határidejét nem tudom, csak azt, hogy mikor írták ki. Kiötlöttem, hogyan lehetne csatlakozni, az a jövő héten talán kiderül.
Októberben lemondott az egyesületi elnökünk, addig marad hivatalban, míg újat választunk. Utána lemondott az egyesület tűzoltó csapatainak főnöke. Az új megválasztásáig ő is marad. Közgyűlésünk február 7-én lesz. Jelöltek is vannak, vállalják is, ha az egyesületi tagok megválasszák őket. Ezzel együtt az elnökséget ki kell bővíteni, a nevünket meg kell változtatni, jelenlegi nevünkkel zenei pályázaton nem tudunk indulni. A névváltoztatással együtt az egyesületi alapszabályt, s a működés dolgait is. Ebben van segítségem, de akkor sem egy vidám dolog. Viszont meg kell csinálni, mert nem jutunk előbbre.
Úgy emlékszem, ennyit még nem pötyögtem ide a deFallára. A számláló szerint ezeregyszáz feletti a szavak száma. Szeretem a számokat is. S a betűket is. Ja, igen. Proust: Az eltűnt idő nyomában című opusszal is birkózom, szó szerint. Beletörik az elmém. Olyannyira fárasztó, mint T.Mann: József és testvérei. Azzal sem bírtam idáig. Visszaviszem a könyvtárba, ne nyomasszon :)
Köszönöm s türelmet!