Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

defalla

Egy lelkes amatőr levegőszeletelő bejegyzései, nem popritmusban.

Friss topikok

  • rás: Nagyon jó, hogy időnként ilyen részletes beszámolót adsz az életedről. Az meg még jobb, hogy ilyen... (2016.10.05. 16:12) nsplya
  • defalla: @Voltar: vérkeresztény... Hhaha - magam csodálkoznék legjobban :) (2016.09.30. 21:22) chcmggt
  • Voltar: 1 spiritualista talán azt mondaná hogy bevonzottad a kölcsönös vonzást. Gratula a megfelelő talá... (2016.08.15. 20:43) cím nélkül
  • rás: :) (2016.08.03. 18:59) ...
  • defalla: @rás: Célirányosan mentem, sajnálatosan kevés volt az idő - a reggeli 04:50-kor indulóval mentem, ... (2016.07.20. 18:31) így

Címkék

30.
szeptember

nsplya

defalla  |  1 komment

 Szokásos, ám nem mentegetőzéssel kezdődő bejegyzés a mostani. Betyár gyorsan szaladnak a napok, valószínű azért, mert a „boldog semmittevés” időszaka még nem jött vissza. Jó rég volt olyan, amit az idézőjel takar, s az sem volt az igazi – sőt! A boldog semmittevés kimerült abban, hogy nap, mint nap csak rátöltöttem…

Hetvenhárom napja kezdtük a levelezést, s hetvenkét napja találkoztunk először. S azóta tart. S jól is van ez így. Inspirál, hogy együtt vagyunk, hogy – kevés kivételtől eltekintve – minden nap találkozunk. Írhatnám, hogy „nyuszikafülecske” az én Múzsám. Nem, hogy felejteném a tennivalókat, még inkább több dolog jut az eszembe, ami eddig valamiért nem. S természetesen(?) zenéről, zenékről van szó. S rólunk ;)

A hétköznapi szarpaszírozástól teljesen nem tudom magam függetleníteni, talán ez az én „stresszem” ami nem feltétlenül jó – tartom magam annyira fafejűnek, hogy nem tud meggyőzni az, akivel nem egy hajóban evezünk, s én sem tudom meggyőzni a másik oldalt. Talán nem is akarom, csak értetlenül nézek ki a fejemből, ha olyasmivel találkozom. Pár hete cca. 70 ismerőst radíroztam le, s nem tartom soknak. Nem vagyok hajlandó mérgezni magam a megmondóemberek által közzétett nagyszerű(?!) igazságokkal, s nem most fogom elkezdeni a mindig más a hibás, dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitást sem. Segget eddig sem nyaltam, hogy előremenjek, nem most fogom elkezdeni. Van, amitől undorodom, s ez a szellemi/fizikai erőszak. Hozzájön a szeretet nevében fenyegetődzőek csapata. Nem hiányzik egyik sem.

Kicsit visszavettem a tempóból, másképp osztom az időmet. A vérvételi eredmény nem változtat az életvitelemen, ugyanúgy eszem a sült szalonnát, füstölt kolbászt, többnyire disznózsírral főzöm az ételeket, a sóskiflit vajjal kenem. Húgom szerint, ha reggel nem ennék hat darab sóskiflit, csak kettőt, ugyanúgy megéhezem ebédig. Ez biztosan így van, ő az ikrei születése óta egyfolytában birkózik a súlyával.

Tennivalóból nem lett kevesebb, csak óvatos duhaj vagyok, s ritkán fogyasztok legális tudatmódosítókat. Illegálist eddig sem, eztán sem.

Kettő hónapom van arra, hogy a sokat emlegetett munkával (opera első, s második felvonása) elkészüljek – András napon a végére akarom biggyeszteni a dátumot. Úgy, hogy nyugodtan hátradőlve, mosolyogva nekikezdjek a következő nagy falatnak. Amire szintén kaptam jóváhagyást az egyik örököstől – ha nem tetszik az örökösöknek, még akkor is tudják azt mondani, hogy: ezt így nem.

Azért, mert áprilisban elvállaltam a másik csapat segítését, nem fordítok hátat a helyi csapatnak sem – s tegnap múlt kettő hete, hogy ismét kaptam egy felkérést, ami kb. jövő év szeptemberétől lenne esedékes. Nem bólintottam rá, s nem azért, mert még messzinek tűnik az időpont. Kihívás egy 30-35 fős ifjúsági zenekart abriktolni. Azért a bogarat a fülembe tették, s nem csak az aránylagos közelsége miatt. Jó a közlekedés, 30 perc alatt helyközi buszjárattal ott tudok lenni. S viszont. Ha gyalog megyek a helyi csapathoz, mire itthonról beérek a műv.házba, az is van félóra. Na, ez a jövő zenéje.

Valamint a cimbi, akinél voltam, kecsegtetett mással is. Kellemes beszélgetés közben megmutatta a szomszéd házat, ami a testvéréé volt, aki nyolc éve átment a szivárványhídon. Eddig volt két jelentkező, aki megvette volna, ám a ház + hozzá tartozó terület ára nem kenyérre kell, nem adta el. Enni nem kér jeligére feldobta a labdát, mely szerint engem érdekelne-e? Nem gondolkodtam ilyesmin, átmentünk s megszemléltem a házikót. Olyan 100 éves, hagyományos házikó, a bejárattal szemben a konyha, jobbra-balra egy-egy szoba, kb öt x öt méteres. A berendezés nagy része ún. „parasztbarokk” stílusú, tölgyfából készült bútor. A mennyezet is hagyományos gerendamennyezet, a padló az hajópadló. Egyik szobában búboskemence, amit a tornácról kell etetni. Nagyon megtetszett, viccesen mondtam is a srácnak, hogy ideje elkezdenem lottózni… Ő csendesen megjegyezte, hogy lépjünk át a kocsmába mielőtt hazaindulok, s olyan ajánlatot tett amire megszólalni sem tudtam… 
Olyan a környék, hogy harapni lehet a csendet! Ebből a faluból még az oroszok is kihátráltak annak idején... Merthogy zsákfalu, s nem tudtak továbbmenni, sem megfordulni ;) 
Úgy néz ki, megveszem ezt a házikót, ami valamikor a kisbíróé volt. Nem azért, mert a kisbíróé volt :D Lesz vele munka, de cseppet sem bánom. Mire hatvan éves leszek, ki is fizetem apránként. Még idén, 2016-ban kimegyek az ügyvéddel, s pontot teszünk a szerződésre.

Vasárnap megyek – de nem s(z)avazni, hanem a proszektúrára. Zenekari próbát csinálni, s elmondani az év hátralévő idejére tervezett időtöltést. Október 23-ra nem hívtak bennünket a helyi potentátok, s ennek valóban örülök. Le vannak sajnálva! 21-én megyünk egy szomszédos településre, ott megcsináljuk az ünnepi műsort, koszorúzás, miegyéb. Koncertet nem adunk. Koncertet is tervezek/szervezek november végére, hogy még Advent előtt beszegjük az évet. Évadnyitó koncertünk február 20-án volt „Álmos napi frisses” címmel, az évadzáró jó lesz november végén. Az évadnyitó koncert műsorához teszünk néhány régebben, vagy közönség előtt eddig egyáltalán nem bemutatott darabot. A felkért muzsikusok rábólintottak a részvételre. Ha sikerül összekoldulni az anyagiakat a rendezvényre, akkor harminc feletti létszám várható, akik mindegyike fújó ember, nem lavírozó a falkában. Teljesen nyugodt vagyok abban, hogy a terítékre kerülő műsort leblattolják (=első látásra lefújják) – ismerem őket már ennyire. S miért ne csináljunk egy mosolygós évzáró koncertet azoknak, akik kedvelik az ilyenfajta muzsikát, családtagoknak, barátoknak, támogatóknak, nem utolsó sorban magunknak. Mert muzsikálni jó, s ha tapsol a közönség, az minden résztvevőnek öröm. Az ellenségeink meg pukkadjanak meg – oszt’jónapot. Hháháhá……(=sátáni kacaj)

Hat napja s egy éve, hogy Nagyapa (deFalla apuja) átment a szivárványhídon. Sosem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. De nem telik el nap, hogy ne emlegetnénk, s olyan megnyugtató, mikor látom az unokáit beszélni, vezetni, nagyokat nevetni – visszaköszön az emléke. Biztos valami tudatalatti, de akkor is jó. Vigyázzatok magatokra s egymásra, jövök még, s ez nem fenyegetés – köszönöm a türelmet.

Ja, igen: leszedtem a naspolya nagy részét, mielőtt az esetlegesen arra járó aratók meg nem dézsmálják.

1 komment

14.
szeptember

chcmggt

defalla  |  5 komment

Négy lett. Négy csillag. 

CHCM: 34,5g/dL  (27,0 - 31,0)

Vércukor: 7,7 mmol/L  (3,0 - 6,0)

GGT: 71 U/L  (9 - 50)

Szérum hugysav: 384 umol/L (178 - 345)

Nos, sokat nem értek belőle, talán csak annyit, hogy "rosszmájú" vagyok :D

5 komment

13.
szeptember

****

defalla  |  Szólj hozzá!

Türelem, tornaterem. Ma szerettem volna írni bejegyzést, épp' egy hónapja írtam utoljára. Fogok még írni, nem akarom abbahagyni az ego-blogot ;)

Holnap délután megyek a vérvételi eredményemért, s megtudom, mennyi csillagom van - szerintem négynél kevesebb lesz. 

Jövök még, s ez nem fenyegetés!

 

Szólj hozzá!

13.
augusztus

cím nélkül

defalla  |  2 komment

„az élet a legjobb dramaturg”(?) – tegnap este írta Monogon.

Hogy mire? Váltottunk pár mondatot - egyébként is időszerű volt -, mindig sokat kapok tőle.

Nos, közzéteszek pár mondatot az elmúlt napok/hetek történéseiből, nem lesznek szaftos részletek, nyugi van.

Nehezen mondok ki pár szót, s azok közt szerepel a „szerelem/szeretlek”…

Ami történt július 20, 21-én, arról azt hittem, hogy ilyen nincs, vagy csak szirupos mesékben, kitalációkban – 19-én Budapesten jártam, feldobódva jöttem haza a találkozás után, tele tenni akarással, s megerősítve a barát által, hogy jó úton megyünk a hétköznapokban.

20-án felmentem a kékiwiwre, s leltem ott egy helybéli tagot, kinek a bemutatkozása rögtön megfogott. Az esélytelenek nyugalmával írtam neki, válasz is jött, aztán átmentünk drótpostára, s másnap találkoztunk személyesen. Talán cseppet gyors volt a tempó, de azóta is találkoztunk/találkozunk – két nap kivételével – minden nap. Ha csak 15 percre, de akkor is.

Jó vele lenni, szeretem a mosolyát, amikor a szája szélén megjelenik a két kis gödröcske, szeretem az illatát, szeretek belefeledkezni a látásába, a nézésébe, jó hallani a hangját, a nevetését, vagy csak hallgatni a lélegzését, tudni/érezni azt, hogy ott van. Ott van velem.

Két nap nem találkoztunk, s fájó olyankor a hiánya… erősen inspiráló csak azért, mert ott van. Itt van. Együtt vagyunk, kölcsönös a vonzalom. Érdekesen(?) élem meg, cseppet misztikusnak hat, nem gondoltam/hittem, hogy ilyesmi létezik.

Mindezektől nem függetlenül csinálom azt, amit eddig is tettem, apró mindennapos dolgok változtak, amin magam is meglepődtem. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de pár nap után leiratkoztam a társkeresőről, mert mit keresnék én ott ezek után?! :)

Az utcán járva már nem kapja meg a szemem a sétáló embereket, nem képzelődöm. Száz szónak is egy a vége: szeretem, ha együtt vagyunk, s hiányzik, ha nem vagyunk együtt.

Igen. Szerelmes vagyok. S ez örömmel tölt el.

Köszönöm a türelmet ;)

2 komment

02.
augusztus

...

defalla  |  1 komment

Türelem, tornaterem... meglepett a "rózsaujjú hajnal" de örülök neki. Jövök még, s ez nem fenyegetés :)

1 komment

16.
július

így

defalla  |  4 komment

Múlt hét csütörtökön elmentem régi munkahelyem városába. Egerig semmi gond, utána nálam kihúzta a gyufát egy fiúgyerek, de - mivel volt gondolkodnivalóm - nem szóltam a gyereket kísérő, szemmel láthatóan nagyszülőknek sem, sem a gyereknek. Nehezen viselem, ha egy hat-hét éves forma fiú úgy szól vissza a nagyszülőknek, hogy: mi? S teszi ezt Egertől Hevesig cca. 18 alkalommal. Ez az egyik, ami zavarta a fülhallásom. A másik az, hogy míg Hevesig elértünk, egyfolytában evett. Ami nem annyira gond, egyen a gyerek, hadd növekedjen - bár a pattogtatott kukorica, chips, töltött cukorka, nyalóka, stb. inkább a boldogsághormont szabadítják az arra fogékonyaknál. Mindegy éppen mit evett, ám azt hangos csámcsogással :/ Pff... Hevesen a busz áll pár percig, s előre mentem, ahol felszabadult a hely a sofőr mögött. A sofőr meg is kérdezte, miért változtattam a helyen, mondtam neki: nehezen viselem a csámcsogást... Megértette.

16:30 után nem sokkal megérkeztem, majd örömmel fedeztem fel egy csokoládé üzletet, remek kávét ittam, kaptam hozzá keserű csokoládét egy falatnyit. Akkor voltam ott először, a hölgy azzal adta át a csokit, hogy ha amúgy is üresen - mindenféle édesítés, állományjavítás, tejszín, miegyéb nélkül - fogyasztom a kávét, biztosan kedvelem a keserű csokoládé ízvilágát. Kedves figyelmesség, el vagyok tőle szokva. 

Rövid séta után a régi Kaszinóba mentem - már nem az - , barátom fiát invitáltam sörözésre, majd' 23-ig bírtuk. Aztán még felhívtam hozzám, s végre odaadhattam neki a régóta gyűjtött/óvott bakelit lemezeimet. Kettő kivételével. Nem kölcsön adtam, hanem örökbe. Meglepődött. Tudom, jobb helyre nem kerülhettek volna a kincseim. 

Másnap reggel s kora délelőtt intéztem pár hivatalos dolgot, majd besétáltam a piacra, ahol régen látott muzsikus cimborával futottam össze. Aznap reggel beszéltünk telefonon, de épp' a dokihoz kellett neki menni. Aztán összefutottunk a piacon. Elmentünk pár szót beszélgetni, részemről lecsúszott egy kicsi pilseni, ő fekete ribizli italt ivott. Jó volt vele beszélgetni a múlt évezredbéli bulikról, közös ismerősökről, ki melyikükről tud. El kellett köszönnöm, mentem a találkozóhelyre, ahonnan indultunk "DB" temetésére. 

SZinte minden alkalommal meglepődök, amikor azt mondják, hogy "szép temetés volt" - elköszöntem már a hír után, most elkísértem hamvait az utolsó útján. Kisebbik lányának mondtam a szertartás után kb a következőket: "Mikor eszembe jut Aputok, mindig elmosolyodom - szerettem vele beszélni, mindig tudott mondani valamit, amivel megmosolyogtatott, s ha magam alatt voltam, a vele való beszélgetés megnyugtatott. Ő is olyan ember volt, akire büszke vagyok s leszek, hogy megismerhettem. Nektek erőt kívánok, neki nyugalmat."

A temetés után szintén mentem a Kaszinóba (nekem már ezen a néven marad meg), kértem egy sört, megjelent egy muzsikus - szemmel láthatóan spicces állapotban - , teli mosollyal kérdezi: deFalla, mit keresel te itt?! Megbeszéltük, kibeszéltünk ismerősöket a hátuk mögött, jó sok mindenről eszmét is cseréltünk, aztán ő nemes egyszerűséggel úgy eltűnt, hogy csak néztem ki a fejemből. Erről az oldaláról nem ismertem, igaz eddig csak rövid ideig találkoztunk, soha nem volt időm kivárni, míg a maligánok teljesen le nem terítik... A pultos srác mondta, hogy szokott ilyet csinálni, ők már ismerik ezt az oldalát. Sebaj. Hazamentem, másnap reggel jöttem haza. Na, ez így leírva érdekesnek tűnhet. Szóval van egy állandó lakásom (ott voltam) s van a tartózkodási helyem (ahol élek). Pont.

Az összes segítőm (HERB330 s Harry Pityom is) ideiglenes szabadságon van, olvasok, kertezek, s zenéket fülelek. Megpróbálok elszakadni a hétköznapi szarpaszírozástól, kevés sikerrel... július 30-ra meghívtam pár cimborát egy kerti bulira, lesz "bor, harapnivaló, miegymás" - az apropója nem más, mint hogy előző nap lesz 23 éve, hogy 30 éves lettem. Muhhaha (=sátáni kacaj).

Kedden Bp-re kell mennem, még aznap estére haza is kell érnem. Gyors vágta lesz, pár dolgot meg kell beszélnem "ML" karmester úrral, évtizedek óta jó barát, tbk. neki is köszönhetem a 12 év előtti utazást a Baktérítőhöz. Dolgozom pár darabon, s van olyan munka is, amiben tudok neki segíteni, de jól van ez így. 

Köszönöm a türelmet. 

 

4 komment

29.
június

lsthrmt

defalla  |  1 komment

Majd. Szokás(?) szerint. Minden napra szarik a kutya valamit…

Egy hónapja írtam utoljára, szaladnak a napok, s mégis mennyi minden történt. Jó is, kevésbé jó is, szomorú is. Mint, szinte mindig. Freeblogon írt „nemiswan” pár éve… Aztán megismerkedtünk, mikor Baranyába mentem. Jó kedélyű volt „Gyöngyöm” sokat hülyéskedtünk. Átment a szivárványhídon. Ő is. Sosem kérdeztem, mennyi az évei száma, nem volt érdekes. Jó ember volt. Sajnálom. Nem tudtam elkísérni utolsó útján. Sokat jár a fejemben. Mosolyogva gondolok vissza a találkozásainkra, úgy, amilyen volt.

A kertben túl vagyok a cseresznye, s meggy szezonon – majd’ húsz kg lett az összes. Két meggyfát lefeketített a fagy, egy cseresznyét elkapott a jég. Ezeket nem tudom kivédeni. Tegnap is, ma is kerteztem reggeltől (06:30) délután ötig. Sajognak a végtagjaim, a nem szokta a kutya a szántást jeligére. Hajnalban gombaölővel meg kell fújnom a szőlőt, almát, a körte a szilva, s a megmaradt őszibarack jövő hétre, esetleg vasárnap estére marad.

Jól sikerült a bemutatkozó fellépésem a 19-i szereplésen. Szeptemberben megyek hozzájuk legközelebb, addig kitalálhatjuk, milyen darabbal kezdjünk.

Szolnokon is jártam a 19-i koncert kapcsán, mert 18-án mentem, kiszellőztettem a lakást, majd a szereplés után éjszaka kezdtem el keresni egy 24 évvel ezelőtti jegyzőkönyvet. Hajnali fél háromra meg is találtam, reggel vittem a hivatalba, megbeszéltük a további tennivalókat, s aznap már jöttem is haza.

Szerettem volna egy kis nyári szünetet az itthoni csapattal is, ám a zenekari elnök elmondta, hogy augusztus végéig öt fellépésünk van. Múlt szombaton megvolt az első, most szombaton lesz a második, majd július 23, augusztus 13, s 20-a. A februári koncertünk anyagából válogatom össze a műsort, ilyenkor már sem idő, sem kedv nincs a frissítésre.

Tegnap este pedig ismét szomorú hírt kaptam, egy muzsikus barát ment át a szivárványhídon… Cca. három hete beszéltem vele, egy közös ismerősünkről, aki nagyon beteg, egy másikról, aki gyengén érezte magát bement egy kivizsgálásra, s öt hét múlva ment haza. A beszédhangja már olyan, mint régen volt. Leukémiás. „DB” elment egy kórusversenyre Krakkóba, hazajött, kórházba került, s tegnap este írta a lánya, hogy „Apu már az égi zenekarban játszik tovább” L

Tudom, hozzá tartozik az élethez az elmúlás, stb. Vigyázzunk egymásra, magunkra, s arra aki megérdemli, köszönöm a türelmet!

1 komment

Álmomban a valamikori iskolánkban jártam. Ébredés után - ha nem is elemeztem ki, csak - felidéztem az álmot, s kik jelentek meg benne. Akikre emlékszem. Ott volt a néhai igazgató, akit sokszor elátkoztunk akkoriban. Ma már nem átkozom, s nem azért, mert már most korosabb vagyok, mint ő volt akkor. Nem kell feltétlenül utálni a mindenkori igazgatót, elismerem. De 15 és 20 éves kor közti időszakban talán a legfogékonyabb az ember mindenre. Akkoriban kezdtem cigizni, szeszt inni (nem fogyasztani, mert az feltételez valamiféle iváskultúrát, amivel akkor – talán a tiltás miatt – nem rendelkeztem). Megpróbálok nem királyi többesben írni…

Az igazgató nem állt a helyzet magaslatán, s akkor még finoman fogalmaztam. Mielőtt kinevezték iskolaigazgatónak, egy felsőoktatási intézményben („hosimineger”) töltötte idejét. Hogy ott mit tanított, gőzöm sincs, mert akkori tanártársai inkább nem beszéltek ottani tevékenységéről, esetleg csak annyit: „jobb, hogy már nincs itt – mindenkinek”.

A kórusmozgalom volt a szíve csücske, próbálta is behozni a suli falai közé, de ha már énekelni volt kedvem/kedvünk, akkor a kedves emlékű „Dzsordzsi” által létrehozott csapatban tettük. Hál’Isten, az igazgató ritkán ért rá bennünket boldogítani… Tervekkel tele volt, de olyan ellenállás volt vele szemben, hogy amit csak lehetett, ellehetetlenítettünk.

Nem könnyítettük meg a dolgát, s jól is volt ez így. Amikor egy igazgató szembemegy a diákokkal, az még talán érthető, mert ő a felelős, stb…. De amikor szembemegy a tanárokkal, az enyhén szólva is necces. Olyan tanárokkal, akiknek emberi/muzsikusi eredményeik messze túlmutattak az ő személyén. (máj.23. reggel) folyt.köv.

Nos, hétfőn mentem az egyesület dolgai után, aránylag hamar végeztem (félig eredménytelenül), bementem pár apróságot venni a lidércbe (=lidl). Ilyenkor hátizsákkal indulok itthonról, ha megakad valami súlyos dolog, ami jó árban van, megveszem. S haza is cepelem (sic!), de mennyivel könnyebb hátizsákban, mint a füles szatyorban.

Szusszanni megálltam egy útszéli padnál, abban a pillanatban rezgett a telefon. Hmm. Ilyenkor nem szokott keresni szinte senki, tudják a napi beosztásom az ismerősök, nézzük, ki keres. +48-al kezdődött egy számsor… Gőzöm sem volt, melyik ország hívószáma a 48-as. Felvettem.

„- deFalla urat keresem, Lengyelországból telefonálok, xy a sa.újhelyi tűo.pk. adta meg a számát. 

– „M” te vagy az?

– Igen. Ismerjük egymást?

– Persze. Öt évvel ezelőtt te voltál a tolmácsunk a Lengyelországi versenyen.

– Tényleg. Akkor te vagy a mosolygós.

– Pontosan.

– Figyelj deFalla, jövő hét végén lessz egy nemzetközi fesztivál Krakkótól nem messze, keresek egy magyar zenekart, gyertek ki.

– Sajnálom “M”, szegény az eklézsia, mi nem tudunk menni. De ajánlok egy csapatot. Adj nekem 24 órát s szerzek egy együttest. “

Ezek után egész héten jöttek/mentek a telefonok, s amikor pénteken reggelig sem érkezett meg a meghívólevél, szerződés, tudnivalók, miegyebek, akkor az ajánlott csapat vezetője ennyit mondott: “deFalla, szeretjük a kihívásokat, elég rugalmasak is vagyunk, de szeretem, ha komolyan vesznek bennünket” Igazat adtam neki, felhívtam “M”-et, s közöltem, hogy ne számítsanak a megjelenésünkre. Ennél a csapatnál cask nemrég szeletelek, nem nekem kell dönteni. Annyiban jó lett volna, hogy ún. ismeretlen közönség előtt lett volna az első bemutatkozásom a csapattal. Nyugalomra természetesen ez sem ad okot, mert be vagyok ám sózva a 19-i bemutatkozás miatt, de nálam ez természetes. Mindig van bennem drukk. Tegnap a 19-i műsor 70 %-át sikerült átfújni, még két próbám (ebből az egyik a főpróba) van velük, aztán hajrá!

Kerti menetek is voltak, a szőlőt elkapta szokás szerint a gubacsatka fertőzés, de megállítottam. Megelőzés gyanánt a körterozsda ellen is kifújtam a szert, holnap az alma, szilva, s a cseresznye, meggy fog egy kezelést kapni, ha nem esik az eső.

Annyi terv van előttem, nem apadnak a tennivalók. Harry Pityom be van fogva, HERB330 is, sőt, a ceruzáim is. Felvettem az elvégzendő munkák közé kettő darabot, egyikre sincs (még) megrendelő, de ez engem nem szokott zavarni. 

Egyik darab a blog névadójának a “Háromszögletű kalap”-nak fordított szvitje, mindkettő, a másik Ránki: Pomádéja. Ebből van remek hangszerelés, mármint a darabból összeállított második szvitnek. Magam viszont az egészet gondolom fúvósokkal, mint Petrovics mester Lysistrate-ját. Sokszor emlegetem, nem vagyok normális :D (Hháháhá=sátáni kacaj)

Szólj hozzá!

08.
május

gimbelem

defalla  |  1 komment

Már régebben is sokszor elgondolkodtam, hogy dédnagyapámnak igaza volt. Nagyapa, gyerekként kérdezte tőle, hogy nincs-e meleg nyáron a szűrbe'... "Kisfiam, az tarcsa(sic!) a hűvöst" Mikor én cca. 42 éve kora délelőtt le akartam venni a rövidujjú ingem - a Holt Tisza egyik ágán pecáztunk - Nagyapám megkérdezte: "miért veszed le kisfiam?" - Meleg van. "Jól van. S mit fogsz levenni majd délben?" S igaza volt. Most, hogy már a pihémet elhánytam, eszembe jutnak ilyesmik. Amikor már aránylag korán elég meleg van ahhoz, hogy kétszer is meggondoljam, merre s milyen ruhában induljak...  Nem mintha prűd lennék, de kapnék egy hátulgombolós mellényt, ha kimennék az utcára nyakig mezítláb :)

Szombat most nem volt annyira sokrétű, mégis jobban elfáradtam, mint mostanában bármikor... Mikor késő ősszel mentünk unokaöcsémmel a suliba (mármint neki suli, én csak utastárs voltam), s nagy volt a köd az úton oda, s vissza, az sem fárasztott le ennyire. Igaz, akkor nem szálltam ki a cél előtt, s nem volt próba sem. A könyves-, s a kertészboltok látogatása inkább kikapcsol. Sosem terhelt. Tegnap viszont igen. 

Így tegnap elmaradt a kottalapok összefirkálása, ma délután elkezdtem, s be is fejeztem egy fanfárt, amit vasárnap a nem itthoni csapatnak el kell játszani. Nem vészes, az eredeti tizenegy ütemhez csak egy záró részt tettem, hogy be lehessen fejezni. Megnyugvással. 

Jövő héten sem fogok sokat unatkozni, kertmenetet is tervezem, a nagy faluba is mennem kell a rádióba, koncertre is, 14-én a másik csapathoz, 15-én viszont itthon nem tartunk próbát. Majd 22-én, de azt nem a Műv.házban - szervezés alatt. A rádióba hajnali indulás lesz, hogy haladjak is. A koncertre pedig itthoni muzsikusokat/segítőket próbálok toborozni, mire vége lesz a koncertnek, már nem indul haza busz. Így viszont majd' éjfélre hazaérek, ha egy autóval eljönnek. Természetesen fizetem a benzint :) Pénteken meg kell csinálni a töltöttkáposztát, szombaton nem lesz rá idő. Vasárnap a "vegyes" húslevest a hagyományok szellemében. 

Sajnos Mama nincs jól. Nagyapát majd' 39 hete kísértük utolsó útjára, az is megviseli. S az is, hogy a doki ráírta a múltkori vizsgálaton a papírjára: Parkinson. 

Vigyázunk rá ahogy eddig is. Mert ez természetes. Nekem is, s még sokunknak. Fel is kaptam a vizet, mikor láttam egy megosztott linken a tervezetet. Törvényt akarnak hozni a felmenőtartásról. Atyavilág! S még mindig meg tud lepni az aktuális hatalom a kicsinyességével, rosszindulatával, stb. De nem politizálok (sokat), csak szövöm a pókhálót s várok. Mindenki meg fogja kapni amit érdemel, oszt'jónapot. Pont. 

Vigyázzatok magatokra, egymásra, s aki megérdemli - a többi le van szarva. Pár hónapja ezzel a mondattal köszönök azoktól, akik hasonló értékrendben hisznek. Valamint, aki a hátam mögött beszél, az pont jó helyen van ahhoz, hogy kinyalja.... Mint, tegnap egy régen nem látott zenész ismerős. Beszélgetünk próbaszünetben a műv.ház aulájában, nekem akkor mutatták be a zeneiskola igazgatóasszonyát, kezdtünk volna társalogni, mikor feltűnt ez a fickó. Úgy emlékszem, ebben az évezredben még nem találkoztunk, de telefonon beszélgettünk egy növendéke továbbtanulásáról... Nos, jön a fickó a következő szöveggel (jó hangosan, kb. a folyosó felétől, hogy mindenki hallja): "Na, mi van, nem találtak a városban vagy a környéken egy (kar)mestert, muszáj a hét völgy városából idecsalni?!" Rendben van koma, én ebből az utcából már kijöttem. Válaszom: Szia "K" örülök, hogy látlak - s megeresztettem egy olyan "megfojtalak tahókám" csábmosolyt XD

Nekem elég a csapat bizalma, s az, hogy tbk. neki is nemet mondtak. Nem akarnak vele dolgozni. Velem igen. A mosoly ezért is volt szívből jövő. Hháháhá.... (=sátáni kacaj)

 

 

1 komment

hatosjanibacsi.jpg

A fotón látható nagydob-ütőt múlt héten leltem az egyik szekrényben a "proszektúrán" - cca. 30 éve nem láttam. H.Jani bácsi készítette a "magamnak vezénylek, magam hajtom végre" szellemében. Nagydobos volt Jani bácsi, olyan szeretettel tudott beszélni az ütő készítésének módjáról, fülembe csengenek ma is az akkori szavai, gesztusai. A nyelet is ő esztergálta, s a fej rész szarvasbőr felhasználásával készült.

Valahol megnyugtató, hogy sem a "fijjughoz" sem a jelenlegi városvezetés pártjához nem fűznek szálak, s a csapot 2011. 01. 01. óta hiába tekergetnénk, csak csurrant-cseppent ezidáig...

Ennyi szarrágótól még támogatás sem kellene. Lehet kígyót-békát kiabálni, 2011 (fideszes városvezetés) s cca. másfél év (jobbikos városvezetés) óta nem kapott a város zenekara működési költséget egyetlen huncut fillért sem, amit sikerült kikoldulni belőlük, az a töredéke a cucilista polg.mester ideje alatt kapott pénznek. Annak a cucilista polg.mesternek, akit a végén saját emberei buktattak meg, nyilvánosságra hozva, hogy nincs, vagy ha van, hamis az érettségije.

Csak összehasonlításképpen: 2008-ban az érettségivel nem rendelkező valamikori buszsofőr polgármester a rendelkezésére álló polg.-i keretből 35 db egyenruhát vett a városi zenekarnak. A ruhákkal együtt a 2008-as működési támogatása az egyesületnek (akkor még négy önkéntes tűzoltó csapat + zenekar) 2.950.000 HUF + a támogatóktól kapott segítség, az cca. 250.000. A ruhák nem uraságoktól levetettek, hanem a legújabbak (voltak).

A jelenlegi polg.mester kegyesen ígért tegnap 100.000 forintot hangszerfelújításra.... Igen, elfogadjuk. De ettől még nem leszek pártjának s embereinek sem a szekértolója. Sőt!

Évente cca. 120-130 kolduló levelet írok... eredménytelenül. Szinte hihetetlen, de a céginformációs rendszer szerint a városban 37 vagy 38 olyan cég van bejegyezve, amelynek 100 milla felett van az éves nyeresége...

De május elsején csakazértis(sic!) elmegyünk fújni 14 helyszínre 07:00 - 10:30-ig, utána pedig csinálunk egy Anyák-napi koncertet! Magunk miatt, s a hozzánk hasonlóak miatt, valamint az irigyeinket üsse meg a guta!

Tegnap úgy alakult, hogy 15 helyszín lett, s csúsztunk is cseppet. Sokkal többet kivett belőlem a tegnapi túra, mint általában. Egyik tagunk ma kezdte az érettségit, s helyette magam kezeltem a lapmuzsikát. Este éreztem, hogy van két karom, amelyik leszakadni készül.... s még ma is kitartott az érzés. Visszamenőleg is bocsánatot kérek az összes ütős kollégától! Ilyen az, amikor a hóhért akasztani viszik... 

A 15 helyszínen összesen 18 nótát fújtunk 07:00 - 11:00-ig, utána volt még az Anyák-napi rövid koncert. Ezen a koncerten adtam át a csapat három korelnökének egy-egy köszönőlevelet, s egy-egy elismerő oklevelet, valamint egy-egy flaskát német gyomorkeserűvel megtöltve. Hogy miért? Addig becsüljük meg egymást, míg megtehetjük. A legkorosabb muzsikusunk 1948. május 1. óta, a következő 1949. márc.15-e, a harmadik 1953. márc. 15-e óta zenekari zenész. Hárman összesen 239 évesek, s ebből 198 éve fújnak! 

Köszönöm a türelmet. 

 

2 komment