Az úgy volt, hogy november közepe táján felfigyeltem egy fotóra - nem véletlenül, kerestem valakit a fészeren. S egyszer csak előjött egy fotó, amin az egyik szereplő kísértetiesen hasonlított valakire. Hogy ne beszéljek/írjak rébuszokban? Rendben. Írtam a fotón szereplő embernek egy levelet. "Tisztelt ikszipszilon, deFalla vagyok, ezt meg ezt csináltam eddig, s keresek egy embert (de nem lelem). Viszont Ön nagyon hasonlít annak az embernek a bátyjára, akit keresek. Egészen véletlenül nem hozzátartozója a szintén ikszipszilon nevét viselő embernek? Ha igen, az már fél siker - mert ha a válasz igen, akkor a segítségét kérem: a nagybátyját keresem. Önnek a nagybátyját, akivel még a múlt évezredben együtt jártam iskolába, csak elvesztettük egymást szem elől az ezredfordulón. Segítségét előre is köszönöm, üdv: deFalla" Kb. ennyi volt a levél. Pár nap múlva kaptam választ. Jó helyen kopogtattam XD S kaptam is egy telefonszámot, ahol utolértem azt, akit keresek. Nem írok le mindent, de úgy alakult, hogy a szilvesztert náluk töltöttem :D

Elmondhatatlanul örülök, hogy így alakult. Zét eddig is ismertem - barátságunk több évtizedes - , most megismerhettem a családját is. Az "új" családját. S eszembe jutott a régi mondás: "A barátság olyan, mint a csillagok - ha nem is látod, tudod, hogy ott van" 

A beszélgetést szinte ott folytattuk, ahol 12 éve abbahagytuk. Jó indítás ez, bármikor történik. De, hogy így alakult, ennek roppant mód örülök :D

Köszönöm a türelmet.