Azon gondolkodtam, hogy időnként felteszek ide egy-egy olyan muzsikát, amit kedvelek. Amit bármikor képes vagyok meghallgatni, mert valamiért "megfog". Mindenestül. A szerző(k), előadó(k), a kivitelezés (esetleg kivételezés). Aztán vannak olyan muzsikák is, ami(k) nem feltétlenül klasszikus(ok) a szó szoros értelmében. S természetesen vannak a nagy kedvencek. De mivel olyan sok a kedvenc, nem akarok (nem is tudnék) sorrendet megállapítani. Mindegyik másért tetszik. Egyik nem űberelheti a másikat. 

Gustav Mahler: Nyolcadik szimfóniája nem véletlenül kapta az "Ezrek" szimfóniája melléknevet. Előadásához optimális esetben szükséges 170 hangszeres, nyolc szólista, s mintegy 850 énekes. Plusz egy karmester. Nos, nem mindennapi a fentebb linkelt előadás részlet. Nagy falat. Olyan igazán jó értelemben vett "kiráz tőle a hideg" muzsika. 

Egyszer már írtam erről a darabról, még a freeblogos korszakomban, ám azt a blogot lementettem, így nem hozzáférhető. Nos, abban a szerencsében volt részem majd' 30 évvel ezelőtt, hogy a magyarországi bemutatón ott lehettem a régi (leégett) Sportcsarnokban. 

Ez a link pedig az egész "nóta": https://www.youtube.com/watch?v=WYWvRCrrdy0

Köszönöm a türelmet.