Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy ez a hirtelen jött lehűlés nem tetszik. Szerdán este olyasmi történt, amilyen - ritka kevés alkalomtól eltekintve, mint vihar, felhőszakadás - már hónapok óta nem történt. Becsuktam az ablakot :) Igaz, már egy hete nem sarkig volt tárva esténként, csak "bukóra" állítva, de most azt is bezártam. 

Előző éjszaka ugyanis fáztam. Itthon mindig nyakig mezítláb alszom (éjszaka) azt pedig nem nagyon kedvelem, ha több rétegben van rajtam szövött/fonott/töltött takaró. Így aztán bezártam teljesen. Kora reggel (04:30) úgyis kelek, akkor az az első - mielőtt rágyújtanék - , hogy kinyitom az ablakot. 

Tegnap délután kis "eszem-iszom" volt a kertben. Tesóm alkotott egy gulyás alapot sertés "fehércsont" (én bütyökcsontnak nevezem), két kg sertés lapocka, 0.70 kg füstölt császárvég s némi zöldség felhasználásával. Ehhez már nem kellett csak a bográcsot izzítani, vizet s krumplit beletenni, összeforrt s már ehettük is. Én készen vittem ki a "házinyúl vadasan"-t. Mindkettő jól sikerült, csipegettünk is, mint a madár nevű ló... Az idő is kegyes volt hozzánk, szépen sütött a Nap, de azért csak lehetett érezni, hogy reggel még mínuszok voltak.

Egy kevés naspolya még maradt a fán, az lekerül, s téliesíthetem a kerti házat. Jó lett volna idén végre megcsinálni a tetőn az eltervezett munkákat, de ami késik, az nem múlik (nagyon). 

Holnap ismét lendül a pálca délelőtt 10:00-kor, még öt próbánk van a koncertig. 

Ez egy ilyen nyúlfarknyi bejegyzés lett. Köszönöm a türelmet.