Már régebben is sokszor elgondolkodtam, hogy dédnagyapámnak igaza volt. Nagyapa, gyerekként kérdezte tőle, hogy nincs-e meleg nyáron a szűrbe'... "Kisfiam, az tarcsa(sic!) a hűvöst" Mikor én cca. 42 éve kora délelőtt le akartam venni a rövidujjú ingem - a Holt Tisza egyik ágán pecáztunk - Nagyapám megkérdezte: "miért veszed le kisfiam?" - Meleg van. "Jól van. S mit fogsz levenni majd délben?" S igaza volt. Most, hogy már a pihémet elhánytam, eszembe jutnak ilyesmik. Amikor már aránylag korán elég meleg van ahhoz, hogy kétszer is meggondoljam, merre s milyen ruhában induljak... Nem mintha prűd lennék, de kapnék egy hátulgombolós mellényt, ha kimennék az utcára nyakig mezítláb :)
Szombat most nem volt annyira sokrétű, mégis jobban elfáradtam, mint mostanában bármikor... Mikor késő ősszel mentünk unokaöcsémmel a suliba (mármint neki suli, én csak utastárs voltam), s nagy volt a köd az úton oda, s vissza, az sem fárasztott le ennyire. Igaz, akkor nem szálltam ki a cél előtt, s nem volt próba sem. A könyves-, s a kertészboltok látogatása inkább kikapcsol. Sosem terhelt. Tegnap viszont igen.
Így tegnap elmaradt a kottalapok összefirkálása, ma délután elkezdtem, s be is fejeztem egy fanfárt, amit vasárnap a nem itthoni csapatnak el kell játszani. Nem vészes, az eredeti tizenegy ütemhez csak egy záró részt tettem, hogy be lehessen fejezni. Megnyugvással.
Jövő héten sem fogok sokat unatkozni, kertmenetet is tervezem, a nagy faluba is mennem kell a rádióba, koncertre is, 14-én a másik csapathoz, 15-én viszont itthon nem tartunk próbát. Majd 22-én, de azt nem a Műv.házban - szervezés alatt. A rádióba hajnali indulás lesz, hogy haladjak is. A koncertre pedig itthoni muzsikusokat/segítőket próbálok toborozni, mire vége lesz a koncertnek, már nem indul haza busz. Így viszont majd' éjfélre hazaérek, ha egy autóval eljönnek. Természetesen fizetem a benzint :) Pénteken meg kell csinálni a töltöttkáposztát, szombaton nem lesz rá idő. Vasárnap a "vegyes" húslevest a hagyományok szellemében.
Sajnos Mama nincs jól. Nagyapát majd' 39 hete kísértük utolsó útjára, az is megviseli. S az is, hogy a doki ráírta a múltkori vizsgálaton a papírjára: Parkinson.
Vigyázunk rá ahogy eddig is. Mert ez természetes. Nekem is, s még sokunknak. Fel is kaptam a vizet, mikor láttam egy megosztott linken a tervezetet. Törvényt akarnak hozni a felmenőtartásról. Atyavilág! S még mindig meg tud lepni az aktuális hatalom a kicsinyességével, rosszindulatával, stb. De nem politizálok (sokat), csak szövöm a pókhálót s várok. Mindenki meg fogja kapni amit érdemel, oszt'jónapot. Pont.
Vigyázzatok magatokra, egymásra, s aki megérdemli - a többi le van szarva. Pár hónapja ezzel a mondattal köszönök azoktól, akik hasonló értékrendben hisznek. Valamint, aki a hátam mögött beszél, az pont jó helyen van ahhoz, hogy kinyalja.... Mint, tegnap egy régen nem látott zenész ismerős. Beszélgetünk próbaszünetben a műv.ház aulájában, nekem akkor mutatták be a zeneiskola igazgatóasszonyát, kezdtünk volna társalogni, mikor feltűnt ez a fickó. Úgy emlékszem, ebben az évezredben még nem találkoztunk, de telefonon beszélgettünk egy növendéke továbbtanulásáról... Nos, jön a fickó a következő szöveggel (jó hangosan, kb. a folyosó felétől, hogy mindenki hallja): "Na, mi van, nem találtak a városban vagy a környéken egy (kar)mestert, muszáj a hét völgy városából idecsalni?!" Rendben van koma, én ebből az utcából már kijöttem. Válaszom: Szia "K" örülök, hogy látlak - s megeresztettem egy olyan "megfojtalak tahókám" csábmosolyt XD
Nekem elég a csapat bizalma, s az, hogy tbk. neki is nemet mondtak. Nem akarnak vele dolgozni. Velem igen. A mosoly ezért is volt szívből jövő. Hháháhá.... (=sátáni kacaj)
