Nem tartom hitelesnek, ha valaki neve elhallgatását kéri bármilyen, újságban megjelenő cikk, hozzászólás, akármi miatt. Vagy működik a dolog névvel, vagy nyilvánosságra sem kell hozni!
Hogy mi háborított fel ennyire? A ma reggel olvasott cikk, mely szerint egy "celeb"anyuka 11 éves gyermekét a család barátjához - pszichológushoz - viszi. Mert nem tudja a gyerek feldolgozni a kaposvári esetet.
Igen, elhiszem, hogy 11 éves korban nem egyszerű feldolgozni ezt a szörnyűséget. Felnőttként sem egyszerű. De bennem egész egyszerűen motoszkál valami, ami rögtön kicsapja a biztosítékot.
S ez nem más, mint a hírhajhászás, minden áron! Biztosan volt a módszerváltás előtt is olyan, hogy az újságírónak szaladt a fantáziája. De amit művel egy-két tollforgató, s a gazdájuk, a mindenható média... Egyből az jutott az eszembe, hogy ezt a pár sort csak kitalálta a cikk írója. Mert vissza lehet ellenőrizni? Nem. Miért is nem lehet? Mert a "celeb" anyukát is védi a személyiségi jogok tiszteletben tartása. Aha... Az elhunyt gyerek esetében ez nem igaz? Muszáj még holtában is "kis színes" bejegyzést írni?!
Summa summárum, a hírhajhász pár mondata borította nálam a bilit. Nem annyira, hogy napokig csócsáljam s végül kiköpjem, de annyira igen, hogy eszembe jusson: a kivétel itt is erősíti a szabályt!
A halál mindig is az egyik legnagyobb "üzlet" volt. S az is marad.