defalla

Ahhoz képest, hogy napok óta tologatom magam előtt egy bejegyzés írását, még mindig ott tartok, hogy: majd. 

Dolgos hétköznapok vannak mögöttem/előttem. Hat darab kiszáradt gyümölcsfától kell(ene) megszabadítani a kertet, de mindig találok kifogást: esik az eső, nagyon esik az eső, fúj a szél, viharos szél van, hideg van, s ezek variációja. Holnap lesz három hete, hogy nem voltam kertben... Tudat alatti volt az elvégzett feladat a kerti ház téliesítése kapcsán? 

Pedig mennem kell, ha rábeszéltem magam a gyümölcsfacsemete beszerzésre - 14-én Kecskeméten voltam, s olyan príma áron kínálták a gyökércsomagolt csemetefákat, nem volt szívem otthagyni az "ártani nem használ" jegyében. Így sikerült egy ringlószilvát s egy meggy csemetét beszerezni. Talán nem fog befulladni, megbontottam a csomagolást, hogy levegőhöz s vízhez jussanak. Az erkélyen várják egy fél vödör vízben, hogy a helyükre kerüljenek. Amihez semmi más nem szükséges, mint a kertbe kimenni, s megásni fánkként azt a cca. egy köbméteres ültetőgödröt. Mindenki szerint túlméretezem az ültetőgödör nagyságát, de erről nem sikerült még lebeszélnie senkinek. 

17-én mentem a rádió kottatárába, azzal a felderítéssel is haladok, aztán ugyanaznap még átadtam egy elkészült hangszerelést a megrendelőnek, de az "igyunk meg egy kávét" felszólításra nemleges választ adtam, s mint akit kergetnek, sovány malac vágtában magam mögött hagytam a fővárost. Sem kedvem, sem hangulatom nem volt hozzá. 20-án Egerbe szólított könyvelőnk Anyukájától való utolsó búcsúzás - magam nem ismertem, de elmentem s képviseltem a csapatot is. Rövid szertartás, még rövidebb kisérés az urnatemetőbe. 

Temető után az egri színházba mentem, a 17-én átadott anyag egy másik változatát vittem leadni - birkózzanak ők is, közeleg az Advent. Szombaton Kecskemét helyett délután F.zsolcára vitt az utam egy néptáncpróbára (nem én roptam!), de estére onnan is hazaértem. 

Nem panaszkodom tovább, írhatnám, hogy most már késő - kezemből kiesett a véső. De ezek csak szavak, s jambusok. 

"Hova árad, hejj, a tenger, hova árad, hol az ég, Az a ringó, tovasiető, Tajtékos kékség... Hova terjed, hejj, az égbolt, hova terjed, hol a vég, Nyári délben távol ragyogó, Naplángú kékség?"

Napok óta jár a fejemben az idézett nóta, természetesen nem csak a szöveg, hanem páratlan lüktetésű dallama is. Régóta ismerem, cca. 30+ éve, időnként be is villant eddig az elmémbe, de most bentragadt - egészen addig nem tudom kipiszkálni, míg a soksorosra ki nem vetítem a szürkémből. Most úgy érzem, ez hozzá fog tartozni az elengedéshez. Nem lesz mód nélkül való (=nem lesz könnyű).

Tegnap kimentem a kertbe – hosszas rábeszéléssel vettem rá magam, az éjszakák már elég hűvösek, be kellett takarni a szőlőt. Igaz, csak a felével végeztem, mert először a kerti kisház téliesítését(sic) csináltam meg. Ami nem nagy dolog, de ha hívatlan látogató érkezik, küzdjön meg a bejutással… Sokkal többet nem tudok tenni.

A pinceajtón még eddig nem jutott át senki, elég masszív darab – 37 évvel ezelőtt készült, szépen körbe van vasalva a külső ajtótok, az ajtó pedig cca. 8-as acél lemez, tölgyfa burkolattal, aminek az alja kezdte megadni magát vagy húsz évvel ezelőtt, de akkor megreparáltuk, s azóta sem kellett hozzányúlni.

A pince feletti szobába már párszor bejutottak, különösebben nem vittek el semmit, szerszámot nem visznek, legutóbb a kint felejtett cigi+öngyújtó, valamint a készételek, cukor, fűszerek, semmi nem hiányzott. Egy üveg bort ivott meg a behatoló, azt sem teljesen… Gyanítom, azért ment be, mert hallotta a benzines fűkasza 110 dB hangját előző nap, mikor dolgoztam vele. Azt gyorsan pénzzé lehet tenni, gondolom. Viszont az egésznek a súlya csak valamivel több, mint hét kiló, így amikor dolgozni kiviszem, a meló után haza is hozom. Ennyi.

Nos, a pince feletti rész 3 x 6 méteres, van benne egy előszoba, ami 2x3 méter nagyságú, s a szoba. A szoba ajtaján viszont van egy rács, ami ún. csavarzárral van ellátva. Az előszobában nincsenek a csavarzárat kinyitni akaró számára szerszámok, sörnyitóval pedig nem fog boldogulni…

A szoba két ablakát is szigetelni szoktam, nem kell nagy dologra gondolni, az ablak közé hungarocellt szoktam tenni, plusz az ablak elé feltornyozom a berendezést J

Tavasszal, kibontáskor úgyis szellőztetés, ruhanemű, takarók, stb. átmosása van – nem a koszolódás miatt, csak álltában is magába tud kapni némi állott szagot.

Igen sok munka felhalmozódott a kertben, majd meglesz – még idén. Abban viszont az esetlegesen hideg idő nem zavar, az eső annál inkább. Jut eszembe, eső. Ki kell üríteni a vashordót, nehogy szétrepessze a jég, a bányacsille tartalmának legalább felét, hogy tudjon a hizó jég felfelé terjeszkedni.

Szeretnék egy szabadtéri tűzhelyet jövőre, nem olyat, mint amit idén átmeneti megoldásként csináltam, hanem egy rendeset, építettet, kéménnyel. Az alapterülete terveim szerint 90 x 180 cm  lesz, a ház falához akarom „tapasztani” – s akkor először a fal elé szükséges egy 5 cm szigetelés, ami elé kerül egy téglából rakott fal, az lesz az egésznek a hátsó része.

Nem tudom még, hogyan fog elkészülni, de folyamatosan agyalok rajta. A nem egyszerű, de célzatos megoldás híve vagyok. Hogy miért ilyen körülményes? Nos, multifunkciós, fatüzeléses építményt szeretnék, amiben helyet kap nem csak a bográcsfőzéshez, grillezéshez alkalmas építmény, de egy olyan sparhelt-szerű is, amin fazékban lehet főzni + hogy a füst ne csak úgy szálljon ki a leendő kéményen, egy füstölőt is közbe kell iktatni… Mindezt egy egykürtőjű kéménnyel szeretném megvalósítani, már csak azért is, mert az egész építmény az épület északi oldalán lesz. S akkor a továbbgondolt ötlet: ha ezt így meg lehet valósítani, akkor egy tűzhely a szobában is elférne – ahhoz viszont át kell majd törni a ház falát, ami nem lesz „mód nélkül” való, ugyanis a kerti ház az ún. házgyári betonpanelből készült… Be kell szereznem egy príma vésőt a betonhoz, kalapács van többféle méretű/súlyú. Igen, kézi munka lesz – merthogy áramforrással nem rendelkezik az épület. Még. De, türelem – tornaterem.