Gárdonyi Géza írta az alább olvasható szöveget - ez jutott eszembe, amikor tegnap kettő perc alatt semmissé vált cca. két-három heti utánajárásom az egyik pályázatnak. Igen cifrát sikerült káromkodnom, mondtam is a (hangja alapján) ifjú hölgynek, hogy leteszem a telefont, mert a szentek ezerrel jönnek lefelé, de nem ő tehet róla.
Levél a szabadságrúl
Tisztőtt Mártony sógor, lyó egésségöt és
hasolló lyókat kívánok továbbá nálunk is
vót mártzius 15-dike mer én öszvedobolt-
attam a népet, hogy mondok szombat est-
ére mindönki a kösség házánál lögyön har-
angozás után, az szabadság ünnepe erány-
ába. Hát el is gyöttek.
Én osztán ezt a beszédet mondtam nek-
ik, hogy mondok:
Tisztőtt kösség, tudom, hogy nints mi-
ndönik háznál kalendárijom, mert kinek
tellik, kinek nem tellik, de a kinek nints
is kalendárijoma, mindön esztendőbe
tuggya mög, hogy mikor van mártzius
15-ödike?
Mert ez nevezetös jelös nap. Ezön a
napon kezdődött az szabadság.
Az urak mindönfele megünneplik ezt a
napot, pedig a népnek köllene jobban
mögünnepölnie. Mér? Azér mer a zurak
mindik szabadok vótak, de a népek jobb-
ágyok vótak annak előtte, oszt akkor
verettek rájok 25-öt a zurak, a mikor
akartak. Hát ettül szabadultunk mög
főképpen és ezér hijják ezt a szabadság
napjának.
Minekutána igy mögmagyaráztam, hogy
ezt mártzius 15-tödikének köszönhettyük,
mindönki helyösölte, hogy ezön a napon
mindön esztendőbe ünnepöjjünk, oszt ha
lösz könyv a kaszinóba a szabadság háb-
orú történetérül, hát akkor én abbul fönn-
szóval olvassak, de ha nem lösz könyv a
jövő esztendőbe se, akkor ne olvassak, han-
em az utána következő esztendőbe olvass-
ak ha akkor lösz könyv.
Továbbá, hogy most mán az én ábráz-
atomat mög Durbints sógorét képes level-
ező papiroson kűdözgetik egymásnak a
zurak, a zannyukom szigyölli, hogy asz-
ondi mezitláb van kend leábrázolva.
- Hadd el mondok, láthati akinek
szöme van, hogy ott a tsizma előttem, tsak
azér nem huztam föl, hogy könnyebben
essék a levélirás.
Tovább aztán igy vót a mártzius 15-t.
A beszéd végin azt mondtam a népnek,
hogy mondok közös vatsorát illenék önni
mint más hejön olvassuk, de mivelhogy
mink vatsorára tsak bablevest szoktunk
önni, hát ögye mög kik otthon, oszt út-
ána gyöjjön el, mert nem a bableves a fő
hanem a hazafiság.
Hát ugy is lött. Hanem a zembörök elh-
ozták a tsutorájukat is, oszt mögemlékö-
ztünk Kossuth apánkról is mög a költőrül,
aki talpra állította az magyart. Előlép
oszt balog sógor oszt aszondi, ojan szép-
ön beszélt kend biró sógor, hogy az vóna a
kérésünk mongya el mégögyször.
Hát én el is mondtam, de hogy Burutz
Jóska mán italos vót, minduntalan belek-
ajabált a beszédömbe.
- Hallgass mondok mert bizony rosszul
jársz!
De csak lyárt a szája. Mert nagyra vót
vele, hogy fuvarba lyárt oszt bő áldomást
ivott.
- Hallgass, mondok, míg lyól vagy.
mikor oszt oda értem a szóval, hogy a
jobbágy embörre a régi időbe gyakorta
ráverték a huszonötöt, mögen belekiját,
hogy aszondi:
- Ugy köllött neki!
- Hallgass mondok, mert mán har-
agszok.
De csak tovább beszélök, hogy mondok,
hát ezt a szabadságot ünnepöjjük me mög
mindönféle szabadságot.
Mögen közbe kiátt Burutz, hogy asz-
ondi:
- Hát ha szabadság van, akkor én is
beszélhetök.
No erre mán fölforrantam:
- Ejnye azt a vertyogó tötskit a zap-
ádnak, hát velem mersz e teréfálni? Elő
azt a derest!
Ojan huszonötöt vágattam rája, hogy
még ma is tapogati.
Mejhöz hasolló lyókat kivánok.
Göre Gábor
biró úr