Én is tudok sértő dolgot mondani/írni - főleg, ha tehetetlennek érzem magam. Mert legszívesebben jól megverném. A baj csak az, hogy ha van valami amitől undorodom, az az erőszak.
A küldetéstudatos(?) kerényi(sic!) a roppant kinyilatkoztatása mellett magáévá tehette volna a Josef és Karel Capek testvérpár által írott Ádám, a világteremtő c. művet. (Hap Béla fordította) A Capek testvérek által írt könyvről egy kritikus azt írta, hogy a darab nézője azt kérdezi magától, nem kellene-e elvágnia a nyakát, ha a világ valóban olyan hitvány, mint amilyennek a darab ábrázolja. A szerzők tehát arra kérik mind a nézőket, mind az olvasókat, hogy ezt ne tegyék; céljuk nem az emberek kiírtása volt. Így talán még azoknak volt igazuk leginkább, akik ezt a komédiát "kopott allegóriának" nevezték. Bizony nagyon kopott, mondhatnánk, ószerestől vásárolt, s ráadásul még ki is fordított; de higgyék el, erkölcsöt bajos szmokingban hirdetni; a szmokingos erkölcs amúgy is alapvetően más volna, mint az, amit ezzel a játékkal az embereknek mondani akartunk. A mű 1959-ben jelent meg Prágában.
A családi legendárium szerint dédnagyapám (szül. 1875) a maga egyszerűségével tudott fogalmazni. Nem volt színházba járó, olvasott ember. A roppantokosvagyokmajdénmegmondom emberszabásúakat egy mondattal jellemezte: "minél tetvesebb valaki, annál jobban vakaródzik".
Köszönöm a türelmet. Jövök még ma - elmaradt dolgaim írása miatt - , s ez nem fenyegetés!