defalla tervez, de "minden napra szarik a kutya valamit" jeligére nem tudtam 26-án írni. Vagyis írtam, csak nem ide. Vasárnap este ha boldogabb nem is leszek, de remélem csont nélkül túl leszek az éves közgyűlésen. Amit cca. két hónapja tologatunk. Mármint az időpontot. Tovább nem lehet halogatni, így is kicsit késében vagyunk. A királyi többes nem rólam szól, csak arról, amivel foglalkozom. Az egyesületről és a zenekarról. Udvarias vagyok, nem veszem előre a zenekart. Akkor sem, ha szívemnek közelebb álló - titkárként viszont nem tartanám fair játéknak, ha különválasztanám, vagy urambocsá' rangsorolnám. Lapozok, holnap úgyis ezer a tennivaló ezzel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy szeretek előre dolgozni, még az "apróságok" hátra vannak, úgymint: terem és berendezése, a kávé/tea/ásványvíz előkészítése, ésatöbbi...
A cím sejteni engedi, hogy kajáról akarok írni. Ha már ütöm a mázsát csont nélkül :P Szeretek enni. Főzni is szeretek. Mindkettőt tudom is - enni is, főzni/sütni is. Van pár étel, amivel engem vallatni lehet, de nem sok. Nem kedvelem pl. a pacalt. Sem a sima pacalt, sem a csülkös pacalt, se semmilyen pacalt. Nem kedvelem tbk. a kelkáposzta főzeléket. Amikor fő a kelkáposzta a köménymaggal, azzal a szaggal/illattal ki lehetne kergetni a világból. A nemkedvelem ételek sorát gazdagítja még a tökfőzelék (tesóm szerint meg kellene legalább kóstolnom, azt amit ő főz), a sóskamártás, a "csiga-biga töhötöm, viszket már a fél tököm" (idézni csak szó szerint:P).
Nem török bulvársajtostós színvonalra, így aztán csak azt akarom megosztani, amit/amiket szeretek, s aminek más neve van mifelénk a Családban. Ilyen étel a "varjúzsír". A varjúzsírnak semmi köze nincs természetesen a varjúhoz, a zsírhoz annál több. Vesz az ember egy másfél kilós darab csontos disznóhúst, felszeli, besózza. Aztán előszedi a 39 cm hosszúságú, magas oldalfallal rendelkező sütőtepsit á la Bonyhád (olyat, melynek a belső zománc mintája erősen hasonlít a kendermagos tyúk tollához). Szépen elrendezi a felszelt/besózott oldalast, csontos tarját, vagy ún. császárvéget, vagy vegyesen. Összeveszni nem fognak, arra azért kell ügyelni, hogy lehetőleg egy jószágból valók legyenek a különböző alkatrészek :)
Naszóval ott tartunk, hogy a feldarabolt besózott csontos húsokat elrendezem a tepsiben, majd ráteszek 0.5 kg disznózsírt (szárnyas zsírt - kacsa, liba - nem használok, mert az képes megégni), öntök a tepsibe egy deciliter vizet, majd alufóliával betakarom úgy, hogy a tepsi szélénél visszahajtva rá lehessen szuszakolni az alufóliát, hogy ne tudjon kiszökni a gőz. Előmelegített sütőbe tolom, majd 60-70 perc után kiveszem. Nem a legmagasabb fokozaton sütöm, egy fokozattal kisebb lángra veszem. Szóval kiveszem a tepsit, s mediterrán módra felnyitom az alufóliát, majd teljesen leveszem a tepsiről. Ezek után teszek a húsok közé egy-két darab megtisztított nyers vöröshagymát, még egy fokozatot visszaveszek a hőből, s visszateszem mindenestül, de fólia nélkül a sütőbe. 20-30 perc elteltével, mikor "megpirosodik" a hús, akkor kiveszem a sütőből. A húsokat kiveszem a tepsiből, s a benne maradó zsírhoz teszek még egy fél kiló tiszta(=nem felhasznált) zsírt, lekapcsolom a hőforrást (mecsoda szó!), s visszateszem a tepsit a sütőbe. Nem zárom rá teljesen a sütőajtót, egy kis rést hagyok (egy gyufásdobozt szoktam odatenni, hogy ne záródjon be teljesen).
Megvárom míg teljesen kihűl az egész, kiveszem belőle a hagymát, s edénybe teszem. Legjobb egy megfelelő nagyságú porcelán tégely, aminek van teteje is (üveg vagy porcelán). Ezt a zsírt nevezem én "varjúzsír"-nak.
Fogyasztható önmagában friss fehér kenyérkével, zsemlével, sós kiflivel, de ehető még petrezselymes krumplival/újkrumplival, rizi-bizivel, zöldbabos rizzsel, natúr lángossal - s persze savanyú dinnyével, ecetes paprikával, ecetes szilvával, birsalma kompóttal, befőttek garmadájával. Jó étvágyat kívánok hozzá :D