A „nagyszerű” szervezők nem tudom mit gondoltak, mert ha sütött volna a Nap, akkor is kellett volna olyan apróságokat intézni, mint nyitható/zárható, átöltözésre alkalmas helység, nem utolsó sorban vizesblokk, ami nem feltétlenül a wc-k meglétére, használhatóságára szorítkozik.
Kijelöltek a helyszíntől nem túl messzire egy iskolát, annak is a földszinti helységeit, hogy majd ott a közreműködők öltöznek, úgy sem egyszerre lépnek fel. Hmm… Az iskola földszinti része egy nagyobb zenekarnak sem lett volna elég – arról persze elfelejtkeztek, hogy az összes közreműködőt (mint említettem, cca. 700 embert) 09:00-re hívták. Mit gondoltak, a fellépésig a buszon fognak ülni a résztvevők? Vagy korzóznak – ha már a Nap nem süt – a szakadó esőben?! Vagy mi a boldogságosatyaúristent gondoltak?!
Érdekesnek nem érdekes, csak megjegyzem, hogy az információs sátornál az útbaigazító hölgy mit mondott: arrafelé megy (mutatta a kezével, hogy merre), s a Hild utcában megtalálja az iskolát. Nagyszerű! Ebből a következő volt igaz: megtaláltam a Hild Józsefről elnevezett iskolát a Nádor utcában. (Jó, hogy nem a Hild utcában kerestem a Nádor iskolát :/)
Már gyanús volt, hogy az iskola előtt nagy a tömeg, különböző népviseletbe öltözött emberek esernyővel, vagy anélkül, hangszertokokkal, bőröndökkel, stb. A portás önhatalmúlag kinyitotta az első emeletet, hogy legalább a folyosókon el tudja helyezni a folyamatosan érkező embereket. Nem nyit ki tantermet, mert nem szabad! Nem engedi az izgató(!)nő.
Ekkor már a vérnyomásom emelkedett nem kicsit. Káromkodtam is, mint egy zupás őrmester, de megnyugtattam a portást, hogy nem neki szól…
A velünk utazó segítőnek szóltam, hogy irány a VIP sátor, s valakinek a fejébe húzzuk a sátortartó vasat… Persze, jó szokás, hogy mindig más a hibás. Eléggé emelt hangon felszólítottuk a szervezők jelen lévő tagjait, hogy kerítsenek elő egy embert, aki intézkedni is tud, nem maszatol. Nagy nehezen sikerült telefonon utolérni az egyik fővédnököt, aki hatalmi szóval megnyittatta az iskolában a termeket. Ez sem ment ilyen egyszerűen, de végre voltak termek, ahová le lehetett cuccolni, le lehetett ülni.
A megnyitón persze ott vigyorgott minden megye képviselője, mint aki „jól végezte Olgát” (á la Boncz Géza). Arra azért kíváncsi lennék, hogy a többi fellépő mit csinált volna a káromkodáson kívül? Mert egy csoportvezetőt sem láttam rajtunk kívül, hogy foglalkozott volna a saját embereivel…
A szervezés másik – nem elhanyagolható – hibája, az ebédeltetés. Ennek a 700 embernek kellett volna megebédelnie a 35 főt kiszolgálni tudó iskolai menzán. Ha jól számolom, ez 20x35fő. Fejenként hét és fél percnyi ebédidővel, amiben benne foglaltatik a sorban állás, kiszolgálás, evés, majd az evőeszközök visszavitele… Persze…
Ha csak rágondolok, tolulnak a káromkodások a számra – ennek ellenére, a városból erre a rendezvényre fellépőnek utazó két csapat kitett magáért! A táncosok is, a zenekar is! Olyan vastapsot annyi embertől nem mindennap kap az ember. Szeretném remélni – tudom, csak utópia - , hogy egyszer a szervezők is felnőnek a feladathoz.
Az én napomat ennyi bosszúság után bearanyozta a fellépés utáni találkozás, két remek emberrel - el sem tudom mondani, mennyire örültem nekik, innen is köszönöm, hogy ott voltatok! Az idő sajnálatosan kevés volt, s persze eszembe jutott, milyen jó lett volna maradni... Nagyon remélem, hogy a közeljövőben tudok velük ismét találkozni, s cseppet ki tudjuk magunkat beszélni! Leginkább nekem lenne rá szükségem, ritkásan írok ide is, de - nem mentegetőzésképpen - a napi 24 óra ismét kevésnek tűnik mindenre. Tudom, van fontossági sorrend, meg miegyéb... Jövök még, s ez nem fenyegetés ;)