Hmm... Arra még csak-csak van időm, hogy időnként szétnézzek az általam olvasott blogok közt, ám arra, hogy írjak is valamit, nem nagyon. Tanulságképpen majd összeszedem a gondolataimat/történéseket, hogy mennyire egyszerű "kivette a zsíromat" a rendezvény létrehozása. S persze azért is, hogy "sokfelé szaggatott agyam" (á la Karinthy Ferenc) ne maradjon tanulságok nélkül. Mert az van bőven. Szombaton lesz a nap, amikor a megvalósítás mezejére lépek/lépünk. A tegnapi próbán azért már szinte kézzel fogható volt a várakozás, a "mindenki be van sózva" hozzáállás, s ez jó. Munkál bennünk a dac, hogy csakazértis! Az alábbi felvételt tegnap leltem. Csak szuperlatívuszokban tudnék róla írni - egész egyszerűen h-i-h-e-t-e-t-l-e-n amit hall az ember. A ritkán hallott/látott hangszerek közül pl. a kontrabasszus-klarinét hangja. Ha az ember elég közel van hozzá, csak úgy "remegteti a lépét" mint a basszusgitár :)
Köszönöm a türelmet.