November 6-án reggel elindultunk a president orchestra, a műv.ház velünk foglalkozó embere (manager orchestra), s én Sárospatakra, majd egy kis kitérővel Cigándra. Cigándra csak azért, mert ott voltak nagyjaink a hamutaposóktól (=tűzoltó), s a katasztrófavédelemtől. Sok dolgunk nem volt, de mivel aránylag későn készültek el a meghívók a 9-i koncertre, úgy döntöttünk, az lesz a legjobb, ha személyesen adjuk át azoknak, akik segítettek a koncert létrehozásában. A posta gyorsított levélkézbesítése nem annyira megnyugtató. Megnyugtató akkor lett volna, ha a meghívók korábban elkészülnek. Igaz, ez nem a posta hibája, nem is a nyomdáé. Elbénáztam, na. Van ilyen :)
Szép napsütötte idő volt, nem sokat nézelődtünk útközben, kétszer megálltunk s dobtunk egy sárgát, valamint nekem ugye dohányoznom kellett. Cigándon is megtaláltuk a csapatot, már a fogadás vége felé jártak. Két HP azért leszaladt miután a meghívókat átadtuk, a többiek csipegettek is, terülj asztalkám volt. Én nem ettem, vagy két pogácsát csak, de mivel nem helyi pogácsa volt, hanem a megszokott, a többiről lemondtam. Nagy duzzogva még egy sör is leszaladt, majd érzékeny búcsút vettünk a társulattól, s indultunk visszafelé, S.patakra.
S.patakon könnyen a helyszínre találtunk, megcsodáltuk az elkészült ajándék tárgyakat, fizettünk, bepakoltunk s már indultunk is Szerencsre. Mikor a mádi elágazáshoz értünk, telefonáltam a szállítónak, hogy perceken beül a helyszínen vagyunk. Beálltunk a parkolóba, megjött a szállító. A president orchestra míg kifizette a bort, addig mi bepakoltunk. Volt súly az autóban, én a 100+ kilómmal a második helyen álltam s hátul ültem, a cca. 50 liter tállyai bor társaságában. A csomagtartóban a porcelán ajándéktárgyak voltak, 10 db nagy kulacs, 14 db kisebb kulacs, 5 db pálinkás készlet (egy butykos, hat pohár, egy tálca), s 35 db nemjutazeszembeaneve ajándéktárgy. Mindez gondosan becsomagolva.
Miskolc után próbáltam utolérni az egyik támogatónkat - ő nem volt jelen Cigándon - , de sajnos nem értem el. Annyit tudtam/tudtunk, hogy azért nem jött Cigándra, mert aznap főzték a cefréjét :) Tanakodtunk, hogy arrafelé jöjjünk-e haza, vagy a hagyományos úton? A hagyományos úton jöttünk, kihagytuk a friss pálinka kóstolását. Nagyon már nem hiányzott volna, megkóstoljuk alkalomadtán, ez nem is kérdéses.
Ha már pálinkakóstolóra nem mentünk, hazafelé ugorjunk már át a határon, mindjárt a volt átkelő mellett van egy jó étterem, s ami a lényeg: fogadóiroda. Engem sosem izgatott különösebben a különböző sportversenyek eredményeinek megjósolása, de a manager orchestra hetente játszik. S ha már ott vagyunk ugye... Kért három pohárka "tatratea" nevű italt, meg három korsó sört. Míg az elnökkel (ő vezetett, az ő autójával voltunk) megkóstoltuk, addig a srác megtette tétjeit. Még kettőt megittunk ebből az érdekes nevű italból, én még azért az üvegét is megnéztem, hogy legközelebb felismerjem :) Az üveg felirata szerint 52 fokos. Nem tűnt annyinak, nagyon kellemes aromája van, olyan "simaivású".
Na, mennyünk haza, holnapig az autóban nem lesz baja a porcelánoknak, a bornak sem, meg sötét is van már. Nagyszerű. A manager kiszállt otthon, majd az elnök mondja: "deFalla, hazaszaladok veled, már ne gyalogolj". Jól van, ne menjünk a főúton, menjünk a 'hosiminhösvényen' Leszaladtunk a hegyről, a köd jobban lepte az utat a szokásosnál, mivel az út a csónakázótó mellett fut, deFalla pedig nem messze lakik a tótól. No, ereszti is az autót a president, igen jó tempóban.
Mire kimondtam, hogy: - Tudod, itt majd jobbra..., akkor már landoltunk is... Pár pillanattal később már izgatott hangokat is hallottam, majd kinyitotta valaki az ajtót, kiszabadított a biztonsági öv fogságából, és segített kiszállni. - Nincs bajod? - Nincs. - Naba+, akkorát repültetek s olyat csattantatok, mondtam a többieknek, ezt nem úszta meg senki...
Mint kiderült, nem kis sebességgel (100 felett jóval) a kereszteződésben telibe kaptuk a járdaszegélyt, s emiatt ugye az első két kerék durrdefektet kapott, majd a lendület még vitte az autót, s belerepültünk egy puha avarhalomba. Nyáron felújították a parkot, s a fák kaptak egy tányért, aminek a széle díszburkolatos, azon is keresztülmentünk, s landoltunk a felhalmozott levelek közt. A parkban összegereblyézett összes levél arra a helyre volt összehordva, s mivel előző nap esett az eső, meg is volt ázva, olyan volt, mint egy csurig telt szivacs, de kb. méter magas, s olyan 6x8méter területű.
Az út után, a park felett van egy kocsma/presszó/ivóhely, egy kis gombaszerű építmény, aminek van fedett ún. dohányzó részlege is, akik kint füstöltek, onnan nézték végig a repülésünket - s rögtön szaladtak is segíteni! Kis város a miénk, sok ismerős van mindenütt, a president orchestra közismert (én is :P), én pedig a landolás helyszínétől 200, a kocsmától 150 méterre lakom.
Az autót otthagytuk, hívtam egy taxit, benéztünk az egyesület elnökéhez a kórházba (emberorvos) - semmi bajunk nem történt. Aztán az elnök is ment haza, meg én is. Másnap reggel megemelték a járgányt, kicserélték az első két kereket, tettek bele egy új aksit, s "saját lábán" ment haza, a garázsba. A porcelánok közül kettő darab kis pohár széle csorbult ki, a többi sértetlen maradt.
Mi is megúsztuk, nem tudom ki, vagy kik vigyáztak ránk, de örülök hogy nagyobb baj nem történt. Aznap szinte fel sem fogtam, mi történt. Csak mióta van időm gondolkodni, azóta hűl meg bennem a vér....
Tanulság: nem szabad kapkodni! + az összes többi jó tanács.
Köszönöm a türelmet.