Szomorú vagyok. Ma szinte egész nap égtek a mécsesek nálam... Egyik zenekari tagunk halt meg szívrohamban. Nagyon jó EMBER volt, s remek muzsikus - a "jó ember" kitétellel a volt felesége nem biztos, hogy egyetért... Ismét kevesebbek lettünk. Magunkat legalább annyira sajnálom, mint Őt. Az egy hónappal ezelőtti koncertre nem tudott eljönni, már ott is hiányzott a jelenléte. 14-én voltam nála, s beszéltünk erről-arról, tervekről, a mindennapokról. Ő volt az egyedüli, akinek engedtem, hogy "bármikor, bármit" fújhat, amit gondol. Rutinos muzsikus volt, egész életének 68 éve alatt mindig trombitán játszott s tanított. Vezényelt is, ha úgy alakult. Érte égtek a mécsesek. Nyugodj békében Kálmán!
S ha ez nem lett volna elég, este az ő mécsese mellé még egyet meggyújtottam. Az egyik kórustag is elment 57 évesen - nyugodj békében Tamás!
Tudom, az élet megy tovább... Elkísérjük mindkettőjüket az utolsó úton, ez az élők kötelessége.