179 (egyszázhetvenkilenc) darab kétoldalas kolduló levél aljára sikerült odabiggyesztenem az aláírásomat. A president orchestra is alávéste, majd rányomott egy zenekari pecsétet. Számlaszámosat - hátha valaki elsiklik a levél tartalmán ;) Nem volt könnyű úgy megalkotni a levelet, hogy minden benne legyen, de ne tűnjön úgy, hogy "direktbe" megy. Pedig de. Azért csináltunk ennyi névre szóló levelet, hogy senki ne mondhassa utólag, hogy "de hát nem is tudtam róla". Elég problémát okoz az, hogy ezt így kell csinálni. De nem siránkozom (nagyon), meg kell csinálni, egyelőre a lottón sem nyertem (nem is lottózom, tehát...), a pályázatokat is figyelem, s le is csapok rá, mihelyt olyan jelenik meg. Sajnálatos, hogy telik vele az idő. Még úgy sem kevés idő telik vele, hogy nem vagyok egyedül, van segítség. Ha belegondolok, hogy hallottam én már pályázatíró cégekről/vállalkozásokról, akkor nem is csináljuk olyan rosszul. Természetesen a beetetés mindig korábban van, mint a horgászás, de haladni kell.
Vasárnap belecsapunk a lecsóba s elkezdjük a munkát. Nem nagyon rángatjuk az istrángot, a városi ünnepség anyagát átdudáljuk, meg egy kicsit frissítünk a hangzáson. Sikerült annyira kapacitálni a csapatot, hogy a president orchestra nem győzi a telefont kapkodni, mikor este hazaér. A kérdés mindig ugyanaz: "mikor kezdünk már?!" :D
Egy kis muzsika a végére, mert az jó. Mostani mjuzik Ferde Grofé (1892-1972): Grand Canyon szvitjének utolsó tétele, elnevezése: Felhőszakadás. A darabot 1931-ben írta, máig legismertebb műve. Nem utolsó sorban ő volt a hangszerelője G. Gershwin: Rhapsodie in Blue című darabjának - Gershwin a művet két zongorára írta, Grofé hangszerelte először Paul Whiteman jazz együttesére, majd 1942-ben teljes zenekarra.
Köszönöm a türelmet.