Megejtettem idei első olyan kertlátogatásomat, amikor tettem is valamit. Nagyon időszerű volt kibontani az ősszel betakart szőlőtőkéket. Ha egy hónappal ezelőtt bontottam volna ki, akkor sem lett volna korán. Megtörtént, s ha megtörtént, neki is álltam megmetszeni. Kedden végeztem is az összessel. Holnap jó lenne túl lenni a gyümölcsfák metszésén is, igaz, azokat nem én csinálom, hanem a szomszéd. Cca. 30 éve ő metszi a gyümölcsfáinkat,de én bármennyire is próbálom ellesni a fortélyát a metszésnek, nem értem, hogy mit s mennyit kell levágni az ágakból, hogy jó legyen. Persze apróságokat tudok, hogy a fák tetején növő ún. „seprűágakat” le kell vágni, azokat, amik az ég felé törnek, valamint a fa koronájában befelé növő vesszőket is. Akkor jön a kétely, ha a metszés nem csak a sima metszést takarja, hanem fiatalító metszést is. Némelyik gyümölcsfánk messze túl van a kihordási idején, hogy ezzel a képzavarral éljek… Száz szónak is egy a vége, nem értem.
A virágmagok földbe kerültek, még nem bújt ki egyik sem, de türelem (tornaterem). Idén sem terveztem, hogy bármiféle zöldséggel kísérletezzek a kertben. Nagyon lehangoló tud lenni, amikor a beköszönő nyár hetekig nem hoz esőt. Mivel víznyerő hellyel nem rendelkezik a kert, így nem tudok locsolni. Víz nélkül pedig csak kiszáradnának a növények. Annyi vizet sikerül megmenteni, amennyi a tároló kapacitás. Az egy köbméteres tartály remekül működik, a régi bányacsillébe is fér kb. 800 liter, azon kívül 2 db 200 literes hordó szokott teliszaladni a tetőről lefolyó esővízzel. Ez édeskevés, ha locsolni is szeretnék. Így maradnak a gyümölcsfák (+ rózsák), amikből az ifjabbak kapnak időnként egy-egy dózist. Ami alkalmanként 80-100 liter vizet jelent. A permetezéshez való vizet itthonról szoktam vinni tíz literes kannákban. Azért tíz literesekben, mert csak két kezem van, s a húsz liter vízzel elég felmenni a hegyre gyalogláb. 2x20 literrel nem tudnék felmenni egy húzásra.
Változik a teázási szokásom, bár még csak kicsiny idő telt el. Reggel fekete-, délben zöld-, délután/koraeste fehérteát ittam. Ennek nincs különösebb jelentősége, mert fehér teából is lehet erőset készíteni. Most fekete-, és zöldteából csináltam egy 50-50%-os keveréket, megbolondítva egy kevés szárított narancshéjjal. Hogy miért éppen narancshéjjal? A válasz egyszerű: sajnálnám, ha tönkremenne az ősz óta gyűjtögetett szárított narancshéj. S annyi mézes barátságkenyér sem készül, hogy elfogyjon. Szóval reggel ebből a keverékből készítek egy mókányit, s a kutyulós kávé után kunbélázok (= be a szervezetbe).
Egyik mobilszolgáltató ajánlatára figyeltem fel nem olyan régen, s érlelődött bennem az elhatározás, hogy majd’ tíz után ismét telefon előfizető legyek. Átszaladt még a fejemen, hogy körülnézek az új telefonok közt is, de a bőség zavarával találtam szembe magam. Szeretem, ha a telefon elfér a zsebemben/kezemben. Az egykezes telefont szeretem. Új telefon beszerzése későbbi időpontban várható, hiába nézelődök én itthon, ha éppen olyan nem lesz az üzletben, tehát marad a régi eddig bevált módszer. Amelyik megtetszik (árban is), az lesz a nyerő.
HERB330-al minden nap randim van, tehát ez is ki van pipálva – s ez egy darabig így is marad. Ha ideje lesz a váltásnak, az is meglesz.