Sűrűsödtek a tennivalók annak ellenére is, hogy az időjárás miatt a kerti munkák halasztódtak. Sajnálatosan kevesen maradtunk a csapatban, az utánpótlás mozgolódik, de arra még minimum két évet várni kell, hogy tevőlegesen is részt tudjanak venni a munkában. Június 7-én mutatkozik be a csapat egy új műsorral, aminek több mint fele idei (be)tanulás.
Ezért is voltam ritkábban, mint ahogy szoktam. Március 15-e óta nyolc darabot hangszereltem a kis csapatunknak. Hasonlókat eddig is játszottunk, én viszont szeretem, ha egy zeneműnek nem csak „alja” s „teteje” van, de valami ki is tölti a kettő közti üres teret. Az ilyenfajta tevékenység pedig elég időrabló, ha csak a kották leírását veszem figyelembe, akkor is.
Az új műsor majdnem teljes egészében kész van, már „csak” olyan apróságok vannak hátra, hogy ne csak én tudjam az anyagot. Ez is időrabló feladat lenne, ha nem úgy állna hozzá a társulat. Nekem kicsit nehezebb a dolgom, mert időnként roppant türelmetlen tudok lenni… Egyik próbán akkorát kiáltottam, hogy másnapra berekedtem… Nem vagyok egy kiabálós típus, el is szégyelltem magam – bocsánatot kértem a csapat tagjaitól, mondván: senkire nem haragszom, csak magamra. Viszont több próbát nem tudok összehozni, csak ún. szólampróbákat, amikor türelemmel meg kell mutatni a zenésznek, „mit-miért-mikor-hogyan”.
Köszönöm a gratulációkat itt is – ha nem lennék büszke st.Fólriánra, nem tettem volna közzé :)
Május 10-én az esedékes megyegyűlésre kellett volna mennem, de sikerült befűtenem a „president orchestra”-t, hogy menjen el egy pár emberrel s mutassa meg magát. Nem utolsó sorban beszéljen a főnökökkel, akik segíteni tudnak nekünk.
Szívemnek nagyon kedves Barátom fia április végén írt, hogy „deFalla, de jó lenne veled találkozni s beszélgetni” – a május elsejei hosszú hétvége nem volt alkalmas erre, így sikerült összehozni kilencedikén péntekre a találkozót. Ő még sosem járt deFallacityben, csak a környékén.
Pénteken délután meg is érkezett egy későbbi busszal, mint amiről először beszélgettünk – a vendégprof előadását nem hagyta ott, s szerintem is kár lett volna otthagyni. Szóval megérkezett, hazajöttünk, csipegettünk pár falat pirított pulykamájat s már cipeltem is magammal. Amire legjobban kíváncsi volt, az az idén 90 éves műv.házunk. Direkt hozott magával fotómasinát, megörökíteni a szépséget :)
Voltunk még pár helyen, nekem be sem állt a szám, beszéltem a városról, a látottakról, megtűzdelve történetekkel. Így lassan elérkeztünk az éjfélhez, s mentünk a szállásra. Ahol kiderült, elfelejtkeztek a sörünkről. Vagyis én bénáztam el, de a végeredmény azonos. Így még egy benzinkút látogatás következett, ahol pár doboz hűtött nedű beszerzése vált esedékessé. 03:30-ig beszélgettünk, majd alvás.
A másnap délelőtt hamar elszaladt, ¾ 10-kor ébresztettem, hogy sajnos lassan indulni kell. Még a városi piacon ettünk lángost, majd indulás előtt hogy ne a napon aszalódjunk, még a műv.háztól nem messze megittunk egy pohár hűvös sört. Megbeszéltük, hogy a múzeumok éjszakájának idején újra eljön több időre. Már most örülök :)
Szeretem a srácot, a szó nem köznapi értelmében – szeretem a Szüleit, húgát, a nagyszüleit. Kb. egy hetes kora óta ismerem, figyelemmel kísérhettem gyerekkorát, nagyokat nevettünk régen is, s mivel nekem önkéntesen fogadott keresztfiam, úgy érzem, felelősséggel tartozom érte. Ugyanúgy, ahogyan négyszeres nagybácsiként segítek a már nem annyira „aprónépeknek”. Éppen ma huszonnégy éves, a fiatalság minden előnyével.
Holnaptól pedig következik a kert. Öt liter üzemanyagot vettem a motoros kaszához. Úgy saccolom, térden felül ér a fű a kertben. Első dolgom lesz levágni, aztán következhet a szőlő permetezése, s az összes többi tennivaló. Van bőven. De jövök még, s ez nem fenyegetés ;)