Hat óra 18 perc van, s már több mint egy órája „kukorékolok” – ahhoz képest, hogy este két pohárka soproni száraz bort fogyasztottam a 2009-es évjáratból, aránylag nyugodtan telt a pihenés. Csak negyed kettőkor ébredtem meg, olvastam kicsit s vissza tudtam aludni.
Szemeim lassan olimpiai lázban égnek = ötkarikásak :)
Holnap délelőtt van egy rövidre tervezett tévéfelvétel, a helyi adón csinálunk egy kis reklámot magunknak. Sűrűnek tűnik ez a június, s akkor a príma banánérlelő időről még nem is tettem említést. Nagyon szeretem a meleget. Egyetlen, vagyis két dolog zavar ilyenkor: a szúnyogok, s az, hogy nagyon tudok izzadni. Mint akit locsolnak…
Múlt héten még volt egy kis pitty-putty, hatodikán a jazz s a dixie jegyében telt a délután/este. Délutánra maradt egy oldalnyi kottaírás a fuvolista kislánynak, ő nem tud (még) transzponálni. „Gyerekek, álljatok felettem s beszéljetek, gyorsabban haladok” – erre körbevettek s mondták a jobbnál jobb ötleteket… amúgy ilyenkor csak a hülyeség dől mindenkiből, de nem gond. A lényeg az, hogy olvashatóan írok, s zebrával. Mostanában zebrával dolgozom (ha ezt munkának lehet nevezni), nagyon jól lehet vele rajzolni ha nem elvárás a kottagrafika :)
Nos, öt óra előtt pár perccel a fellépők közül csak a szaxis volt jelen, majd’ 20 perccel később kezdődött a műsoruk. Egy billentyűs, trombitás, szaxis, basszgitáros, s egy ütős. Klasszikus jazzt játszottak, annyit azért megjegyeztem a végén, hogy a trombitásnak akkor tetszett a hangja, ha a szordínót is használta. A botor fejem nem szokta még meg az elmúlt iksz évben, hogy koncert után véletlenül sem mond az ember kellemetlen dolgot muzsikusnak… Azzal nyugtatom magam, hogy a többség ismer, s tudják milyen vagyok.
Természetesen a koncerten megmutatta magát a „falu eleje” s volt pár emberszabású, aki nem látott tovább az orránál, de őket is meg lehet szokni. Magam a legális tudatmódosítóktól is tudok hülye lenni, valamint nem egy helyen szocializálódtunk, de nem zavar csak annyira, hogy megjegyezzem. Ami több, mint elég. Mint ahogy elég volt az a sok korsó sör is, amit fogyasztottam. De nem ittam mellé „kis gonoszt” sem „durcásítót”. Mindkettő a rövidital kategória.
Szombaton is volt egy kis rátöltés, tegnap este pedig a soproni mellé kijutott egy remek Tosca felvétel. A konyhaművészet oltárán is sikerült áldozni, nem kell nagy dologra gondolni, zöldborsó leves készült s zsírban sült csülök, délután pedig egy kis lecsó. Ma csirkepörkölt lesz, kevés csirkemájjal s termesztett gombával.
Utazás előtti várakozás van, ami akkor fog majd csökkenni, ha megérkezünk a helyszínre. Addig a „mit hagyunk itthon” jegyében van pár nap. Pénteken 02:30-kor van az indulás, 19:00-re várnak bennünket. Csütörtökön délután bepakolunk a járgányba, Tatabányán felveszünk még egy muzsikust, s hajrá! Az egyeztetések arról szólnak, hogy szombaton lesz egy közös próba a selmi csapattal, mert beülünk közéjük a másnapi koncert alkalmával. Nem az egész csapatunk megy, hanem egy ötfős küldöttség.
