Írtam egy hozzászólást, az oldalt meglelhető "rás" blogjában. Ide is kiteszem, lesz mit olvasni az erre járó(k)nak. Türelem, tornaterem...
"Tegnap olvastam az egész interjút. Nagyon nem rázott meg. Hogy miért nem rázott meg? Nos, évek óta az megy, amit az interjúból kiolvas az ember.
A pénz, az a legkevesebb - minden olvasatban. Önkéntes egyesület titkáraként talán másként látom, mint látnám "civilként" de ez így sem teljesen igaz.
Mátyás mondta (állítólag), hogy "jóllakott kutyával nem lehet vadászni".
A mindenkori hatalomnak soha nem jut eszébe(?), hogy a nyugodtság mennyire inspiráló lehet? Hogy nem kell sakkozni, mire elég a rendelkezésre álló pénz, s a (többször) megalázó koldulás nem (mindig) viszi előre a szekeret?
Nem, nem látja, vagy nem akarja látni! Nem akar hajléktalant látni, nem akar azzal szembesülni, ami van. Álomvilágban él, s senki nem nyitja fel a szemét. Mert aki szól, az csak "nemzetellenesballibnyuggerstb." lehet :/
Hogy hol vannak a vállalkozók? A nagyvállalkozó magasról tesz minden apró dologra. A kisvállalkozó általában segít. Józan puritánságot emleget "Egy Nagyi" - a józan puritánság nincs meg. A legnagyobb bajt én abban látom, hogy ha nem építenének stadionokat, akkor sem jutna azoknak, akik önkéntesen dolgoznak, tesznek valamit, ami csepp a tengerben...
Sosem voltam nyomulós típus, de muszáj néha felvenni a fapofát a kolduló ruhához, hamut hinteni a fejemre s menni, menni támogatást keresni.
S nem, nem érti a jelenleg hatalmat bitorlók közül senki, hogy miért is jó csinálni olyasmit, ami nem hoz gyarapodást. Tudom, nem kellenek a klasszika filológusok sem, sem a bölcsészek, sem senki aki önálló gondolatokkal bír. Bólogatójánosok kellenek, végrehajtók, akik nem kérdeznek. Akkor sem, ha tudnának.
Kis ember vagyok, kis lehetőségekkel. De még mindig anélkül tudok tükörbe nézni, hogy rossz érzéseim lennének. Félreértés ne essék, megvannak a hibáim. Bődületes hülyeségeket tudok időnként csinálni, mert - hála Kun, és Sváb felmenőimnek - konok is tudok lenni, görcsösen ragaszkodó apró dolgokhoz, melyek a világ más részein talán nem mindennaposak.
Mik ezek az apró dolgok? Ilyesmikre gondolok, hogy: étellel nem játszunk, kenyeret nem dobálunk, tudok hangosan köszönni reggel, mikor a boltba megyek, s találkozom valakivel az utcán a bolt felé menet. Köszönök a virágosnak, a buszsofőrnek, s mikor bemegyek valahová. Amikor kijövök, akkor is. Nem motyogok. (csak ritkán, de ahhoz tudatmódosítók kellenek)Nem fogyasztok műanyag pohárból pezsgőt, vagy ha már nincs pohár, akkor inkább üvegből... De tokajit sem iszom kannafedőből! Ilyen apróságok, amik a mindennapokban előfordulnak. S még mennyi minden! Az én értékrendembe nem fér bele más ember hülyének nézése.
Mindezeknek ellentmondani látszik, hogy a jelenlegi (s a megelőző) kormány(oka)t szidom, káromkodok időnként hangosan is, elküldöm melegebb éghajlatra azt a sok senkiházi kihaneménroppantokosvagyok tahót, aki olyat tesz, vagy csak szavakba önt ötleteket. Engem már nem kell "lekáderezni". Sok mindent tanultam a seregben eltöltött 29év 10 hónap alatt. Olyasmire is van kapásból válaszom, amely kérdést fel sem teszik. Nem szoktam "gazsulálni" vicceseket mondani a hatalom képviselőinek. Nem vagyok kevesebb, mint bármelyik, aki a képviselő testületben ül. Egyenrangú felek vagyunk. Nem alamizsnát kérek! S ha azt is kérnék... nem sörözni/fagylaltozni kell a támogatás, hanem a túlélésre!
Látszólag ennek a sok betűnek, ami kiszakadt belőlem, semmi köze sincs a fentiekhez...
Látó szemet kér a vak, a süket hallani vágyna, fogyna, kinek reng a hája, a sánta meg futna csak; lám, csupán a balga had boldog, s semmivel beéri, mert önmagát bölcsnek véli, s nem vágy lenni okosabb. (Christobal de Villalón: Törökországi utazás)