Bosszantó a mindennapokban hallható politikai sárdobálás, minden oldalról. Most viszont nem akarok politikáról írni. Nem csak azért, mert szinte kikerülhetetlen, de egyik valamikori kollégám felhívta rá a figyelmem, s nem is nagyon udvariasan, hanem olyan hétköznapi természetességgel: amíg tudsz muzsikálni/zenélni, muszáj a politikával foglalkozni? Rácsörrentem telefonon, s megbeszéltük.
Az utóbbi hónapokban meglehetősen ideges voltam, több minden dolog zavart, s zavar a mai napig - ám tkp. annyit nem ér (vagy mégis?), hogy kizökkentsen a látszólagos nyugalmamból.
A látszólagos nyugalom pedig azért van, mert olyan hihetetlenül apró dologra is rá tudok robbanni, ami nem kellene, hogy zavarjon. Régebben csak rálegyintettem. Most már szóvá teszem. Ám ettől nem érzem jobban magam.
Sikerült elküldenem a pénzügyi beszámolót a megyei főnökségnek, elkészült a novemberi koncert utolsó pénzügyi zárása is. Kezdődhet(ne) a következő. S kezdődik is a tervezés. A jövő évi megmozdulásra. Ám az első lépésekig is van tennivaló. Az első az, hogy az őszi önkormányzati választás után neki lehet majd esni a felálló hatalomnak, s ostorozni őket, meggyőzni, hogy a létrejövő rendezvényhez hathatós segítséget nyújtsanak. Na, megint a politika... Sajnos megkerülhetetlen... De, inkább lapozok.
Tavaly a koncert után kaptam egy megtisztelő felkérést, amire én rögtön igent mondtam. Ígért a meghívó fél egy meglepetést Karácsony estéjére... sajnos semmit nem kaptam. Az idő közben telik, s én nem haladok úgy, ahogyan szeretném. Szoktam emlegetni, hogy legjobb Múzsa a határidő. Ám a novemberi levélváltások óta a meghívó fél felől csak a nagy csend van, s ez engem nem nagyon villanyoz. Sőt!
A németországi vendégszereplés ideje is változott, októberről júniusra. Vigasztal a dologban, hogy júniusban az időjárás Düsseldorftól nem messze elég barátságos a szabadtéri koncert(ek)hez.
Egyre kevesebb időt töltök az 'ámítógép előtt, s egyre jobban élvezem, hogy a betűk birodalma nem veszett el a számomra. Eddig sem éreztem, hogy elveszett volna, ez csak olyan kiegészítés, ami az internet világához kapcsolódásom okán kicsit elvesztettem. Mióta élvezem az 'ámítógép varázsát, azóta a heti könyvfogyasztásom háromról előbb kettőre, majd egyre csökkent. Muszáj naponta egy órát olvasnom "rendes" könyvet, aminek megvan a sajátos illata, nem kell kattintgatni, csak lapozni. S a héten voltam mindkét könyvtárban, olyan jó volt látni, hogy örülnek nekem... Mert jó, ha az emberre mosolyognak. Beszélgettünk is, orromra koppintottak, hogy régen jártam náluk - rendezvények kivételével - szinte csak az utcán látnak s akkor sem andalogva... Nos, igen. Nem tudok/szeretek lassan járni. A könyvtár a nyugalom szigete.
Két hete elkezdtem egy 28 napos kúrát az "ártani nem használ" jegyében. Négy napos váltásokkal iszom a gyógyteákat, a teljesség igénye nélkül: aranyvesszőfű, galagonya virágos hajtásvég, orbáncfű, s cickafark. Minden nap ugyanabban az időben (kivéve a cickafark, azt egész nap, kortyonként). Ezzel sikerült egyik ősömet rávenni, hogy tartson velem - mert eddig hiába készítettem el neki a forrázatokat, általában délután, vagy este találtam meg a bögrében. Elfelejtette meginni, vagy csak a felét, s este: "add ide, megiszom most" . Nos, ez nem annyira jó, így a közös gyógyteázás okán legalább biztos vagyok benne, hogy akkor issza/isszuk meg, amikor ildomos.
Mi is van még... Ja, igen. Leesett a hó, jajj de jó :) Most már csak a mínusz tizenfokok (sic!) hiányoznak pár napra, hogy a kertben áttelelő gyümölcsfarontókból nyáron kevesebb legyen. A kis énekesek folyamatosan kapják az utánpótlást az etetőknél. Jó lenne megoldani az itatók kérdését is, de sajnos nem tudom, mi lenne a célravezető. Nyáron igen, de most nem tudnám jégteleníteni az itatót, s így nem tudom megoldani.
Köszönöm a türelmet.