Természetesen vasárnap korán reggel ismét mentem ébreszteni a sportolásról beszélni jól tudó kedves muzsikustársakat, de olyan mélyen aludtak, hogy nem volt szívem felébreszteni őket – nem vagyok ám olyan elvetemült, tudom, mikor kell visszavonulót fújni.
A reggeli tisztasági verseny után magunkra öltöttük a zenekari „rittyentős” nyári ruhát, bepakoltunk, s remélve, hogy semmit nem felejtettünk el, elindultunk Selm városába. Az idő is kikerekedett, az előző napi borongós, hűvös idő után telibe kaptuk „Lizzyt” (=Nap, mint égitest).
11:00-kor kezdett a csapat, s utána felváltva a többi fellépő együttes egészen 17:00-ig, amikor a záró produkcióra került sor. Jó hangulatú, mosolygós rendezvény volt, tkp. fel sem tűnt, mennyire telik az idő. Sajnálatosan kevés volt az idő, ide még vissza akarok menni - az egész csapattal, a nem nagyon távoli jövőben.
