Pihentetésképpen - mer' szombat (is) van, ráadásul este felé jár az idő - pár mondatot írok. Kottafejeket is fogok ma még rajzolni, holnap is 10:00-kor lendülne a pálca a proszektúrán, ha szeletelném a levegőt. Annyira kevesen vagyunk, hogy azt a luxust nem engedhetem meg magunknak, hogy integessek. Éppen ezért fújni fogom a hangszerem, mint ahogy teszem már ismét majd' egy éve. Időnként gyakorlok is, mert az kell. Nem utolsó sorban jó is. Ezt csak mostanság fedeztem fel, érdekességként azért megemlítem, hogy a világ lustája voltam/vagyok gyakorlásilag... Na, igen. Sok mindenen átlendít a rutin, de magammal nem vagyok elégedett. Mérgelődöm, amikor nem akar megszólalni az a fránya négyvonalas ász... a négyvonalas bé minden további nélkül, de az ász az nem akar megszólalni azonnal, mikor előveszem a hangszert... S ez így nekem nem jó. Ezért szoktam gyakorolni. Mindent. Réges-régi befúvási gyakorlatokat, olyasmit nem felejt az ember. A rezesekre is ráhozom a szívbajt, amikor belekezdek az "Arban" 24 nagy etüdjeiből az elsőbe, vagy a harsonás ha meghallja a Blazsevits egyik altkulcsos etüdjét két/három oktávval feljebb. Természetesen nem emlékszem minden hangra, de az eleje bejön a szürkeállományba, éppen csak annyi, hogy elkerekedjen a cimborák szeme :D Idén még el akarom játszani azt a darabot, amivel anno szakérettségiztem. Zongorakísérő is akad, tehát csak rajtam fog múlni a dolog - s nagyon várom! Az alábbi darabról van szó:
Más. Általam "Rezes"nek titulált Voltar felhívta a figyelmem olyasmire, amire nekem nincs rálátásom... Intézkedtem is az ügyben :) Megszüntettem két regisztrációt, egyet alvó állapotba helyeztem, jelszót lecseréltem. Az említett társkeresőn egy hét alatt elég sok benyomás ért. Szinte semmit nem változott. Nem az emberekre gondolok, hanem a közzétett információkon nem változott semmi. Kérdem én ártatlanul: annak miféle üzenete van úgy a világ felé, ha egy "szintén zenész" körökben jól ismert pornós fényképét teszi fel profilképnek? S ez csak egy kis szelete az információnak. Mert a bemutatkozó szövegben véletlenül sem írja, hogy nem őt ábrázolja a közzétett fotó :D Viccnek sem megy el - de lehet, csak én vagyok ilyen szőrszálhasogató. Aztán van még a köszönés például. Elvétve. :/ Inkább hagyom. Már nem ugrok azonnal mindenre, de van ami sokadszorra is kihoz a sodromból. Maradt a kékiwiw, s a régi cimborák miatt a barlangi medve oldala :D
Szeptember első szombatjára készülünk - nagy mosolyokkal, várakozással, s egy kis szomorúsággal. Emlékezetessé akarom tenni azt a napot, mindnyájunknak. Két zenekari tag teszi le a lantot - nem végleg, de már nem fognak annyit jelen lenni, mint eddig. Egyikőjük '48 óta fúj különböző zenekarokban, másikuk '49 óta. Könnyű kiszámolni, hogy ketten 131 éve zenekari tagok. Egyikőjük azonban kihagyott cca. 15 évet. Feleségét ápolta, aki "ágyhoz volt kötve". Én nem tudom felidézni sem felesége arcvonásait, talán gyerekként találkoztam vele. De "jébá" mikor megismertem fiatalabb volt, mint én most... Ma délután felköszöntöttem, ma 78 éves. S feltette a kérdést: deFalla, tudod hol vagyok? Ebéd után átkerekeztem N.-ibe, a kocsmába. Egy sört engedek magamnak s megyek haza.
Ha a fentiekhez hozzáteszem, hogy Ő hagyott ki cca. 15 évet, s az elmúlt négy évet végigfújta mint basszista... + azt, hogy februárban megműtötték, s hét hete még egyszer felvágták... Amikor én megismertem, kb. egy magasak voltunk. Most egy fejjel alacsonyabb, s nem azért mert megnőttem. Vigyázok/unk rá is, s a korelnökre, a másik muzsikusra, aki múlt csütörtökön volt 80 éves! Nekik lesz búcsúhangversenyük a szomszéd településen. Beizzítottam szinte mindenkit, meglepetést akarok, hogy együtt muzsikáljunk jókedvvel, mosollyal, nagy nevetésekkel, s nem utolsó sorban meg akarom ríkatni is őket. De nem azért, hogy szomorkodjunk - azért, hogy örüljünk, hogy idáig is sikerült eljutni. A két öreg együtt nőtt fel, együtt dolgoztak, együtt jártak focizni, együtt jártak a zenekarokba... s hihetetlen memóriája van mindkettőjüknek! Nagyon kedvelem őket is - s ha már évtizedek óta ismerjük egymást, tegyük emlékezetessé ezt a napot. S minden más napot is! Ha mi nem figyelünk oda egymásra, ha nem becsüljük meg egymást, más nem fogja. De ne is tegye! Nem kellenek nekünk külsősök, akik megmondják a frankót.
A térzenén 12 számot fogunk játszani, szünet is lesz a műsorban, de szünet után játszunk egy olyan indulót, amit mindketten sokat játszottak, a zenekar is fújta (holnap frissítünk rajta), s ennek a leendő rendezvénynek a címe is lehetne:
Köszönöm a türelmet! :D