Láttam az elmúlt napokban egy nagyszerű sorozatot - "birodalmak és fénykorok" címmel. Az, hogy láttam, nem teljesen fedi a valóságot. A fülest felteszem, s teszem a dolgom az 'ámítógépen, ami nem feltétlenül van kapcsolatban az épp' hallgatott filmmel. Ha olyat hallok, amiről úgy érzem, szükséges a képi látnivaló, akkor visszatekerek s megnézem. Szóval így láttam a sorozatot. Nekem nagyon tetszik, sok magvas megállapítás is színesíti a részenkénti cca. 55 percet.
Nem utolsó sorban nem tudtam elvonatkoztatni a jelentől, magamban mosolyogva azt kívántam, ideje lenne valami hasonlót az emberek elé önteni fő műsoridőben. A sok "kihanemén-népnemzeti-megmondóember" kinyilatkoztatásai helyett. Félreértés ne essék: a politikától "herótom" van (de jó lenne tudni, mi is az a "herót"), a mindennapos egymásra mutogatástól pedig undorodom. Bőven elég ami éri az embert úton-útfélen. Sajnos már a"zemerhárombartók" koncertszüneteibe is csempésznek a győzelmi jelentésekből :/
Tegnap múlt egy hete, hogy délelőtt is volt egy játék, s délután is. Prímán kidekoráltam a rittyentős ruhám zakóját. Gondoltam, tegyék ki a szemüket... Ki is tették :D Itt is visszafogott voltam, kitüntetés csak eredeti formában, s csak olyan jelvényekkel szúrtam át a zakó bal oldalát, ahol jártam - véletlenül sem került közé a neten vásároltakból. Annál is inkább, mert amit a neten szereztem, nem magamnak szántam. Apró figyelmesség a muzsikus cimboráknak.
Nos, a délelőtti játék után volt két óra szünet, addig elballagtam a szervezőhöz a kész számlával, hogy csengesse ki a számlán feltüntetett összeget. S összefutottam egy nem is tudom hogyan fogalmazzak emberszabásúval. Tudom róla - többször is tanújelét adta - , hogy a mostani hatalom közel áll hozzá. Nem anyagi haszonszerzés miatt, egyszerűen csak hívő. Az elvakult fajtából. Széles mosollyal köszöntött, megdicsérte s egyben megkérdezte, milyen csüngő-büngők vannak rajtam, van-e történetük... Míg várakoztam a kifizetőre, elmondtam neki, nehogy azt higgye a miniszterelvtárs hajintotta (sic!) utánam... Figyu koma: látod ezt itt szélen? Ezt Otto von Bismarck-tól, ami mellette van, azt Viktória királynőtől kaptam! Szinte egyforma a kettő, találd ki melyiket melyik adta át (mindezt komoly pofával adtam elő, már amennyire komoly tudok lenni ilyenkor). A többi pedig olyan helyről való, ahol jártam dudálni. Sajnos a nagytemplomos nem mutatott volna jól, de alkalomadtán megmutatom neked. Tudod, az a híres olasz templom, amelyik a "Madonna di Campilio" nevet viseli - természetesen magyar vonatkozása is van a dolognak, amikor ott voltam/voltunk, ott volt a freskókészítő vitéz kiscsikói Remete Baltazár. Borzasztóan tetszett neki a Luthernek titulált zsoltáregyveleg....
Hősöm tátott szájjal, nagyokat bólogatva nézett, aztán szorongatta a kezem lelkendezve, hogy: Igen, azért ezek nagyon szép dolgok, méltán lehetek rájuk büszke!
Hazafelé vigyorogtam magamban, hogy mi jöhet ezek után: ugyan tud-e aludni ennyi információ után? :D
A délutáni menetről délután külön írok - türelem, tornaterem.