Egy hete volt a koncert. Nekem most úgy tűnik, mintha legalább egy hónapja lett volna. Nem tudom miért. Ahhoz képest, hogy a koncert lemondásán gondolkodtam, nos ahhoz képest jól sikerült. Bejött a papírforma... Elfogult (hazai) közönségnek szinte teljesen mindegy mit játszunk (s hogyan). Félreértések elkerülése végett, az előbb írt mondat nem a közönség lenézése! Ha a közönségnek háttal ülünk le s úgy játszunk, akkor is megtapsoltak volna - sőt :)
Gondolom, ebből a pár mondatból is látszik, hogy nem teljesen voltam elégedett. Amennyien voltunk (velem együtt tizenkilencen) , ez sem volt "kis dobás". Amit tudtunk, elkövettünk. Ennyire vagyunk képesek. Már nem zavar annyira, mint hét éve. Ismerem az összes hivatkozást, tudnivalót, mentális s fizikai korlátokat/korlátainkat.
A koncerten nem volt külön szpíker, magamra vállaltam ezt a szerepet. Egy állványos mikrofont kértem csak a műszakiaktól. Beszéltem a játszott darabokról, szerzőkről, s azokról a muzsikusról, akik azóta mentek el, mióta én szeletelem a levegőt a csapat előtt. Elmentek st.péterhez. Tizenegyen :(
S megemlékeztem az elődökről. 12 műsorszámot játszottunk, egy-egy műsorszámot egy-egy muzsikus emlékének ajánlva. Egy darabot két muzsikus emlékének ajánlottam (apa+fia).
A második szám előtt köszöntöttem a város legkorosabb fúvós muzsikusát, akit az unokája hozott el a koncertre. Z. bácsi nov.15-én volt 92 éves! A koncert után magyarázta az unokájának, hogy emlékszik arra, mikor a bátyámmal együtt mentünk a zenekari próbára '75-ben... Akkor deFalla volt a legfiatalabb... A "kisöreg" jó fizikális s szellemi állapotban van, nagy öröm volt vele ismét találkozni!
Száz szónak is egy a vége, jó visszhangja volt a koncertnek. Ami mégis árnyalja nekem a képet az az, hogy a "megmondóemberek" s a "kihanemén" emberszabásúak nem képviseltették magukat, ha ők nem tudtak eljönni. Le vannak sajnálva... Még nincs végleges eredmény, de úgy néz ki, hogy nullszaldós lesz a rendezvény. Ez is valami.
Kedden elszáguldottam st.endrére, a hajnali busszal, s 14:15-re már itthon is voltam. Célirányosan.
Tegnap pedig a szokásosnak nevezhető év végi továbbképzésre mentem, ahol még nem jártam - idén nem tudtam lemondani, pedig egy porcikám sem kívánta. Sok dolgom nem volt, vittek/hoztak majdnem háztól-házig. Jól sikerült. Hallottam érdekes előadásokat, találkoztam rég nem látott ismerősökkel, sokat beszélgettünk, nagyokat nevettünk. A legális tudatmódosítók fogyasztásába nem mentem bele, pár korty háziszőttes s három korsó sör volt a tegnapi fogyasztás, ma hazafelé pedig még egy doboz soproni.