Jó lenne egy cseppnyi plusz idő, mert ígértem egy szösszenetet a blogolásról - ám még nem írtam meg, csak a fejemben gyűlnek a gondolatok. kis türelmet kérek még, igyekszem megírni gondolataimat s közzéteszem.
Ma ismét megfüleltem párszor egy klasszikust, egy olyat, amit (szinte) mindenki ismer. Magyar címe: Az állatok farsangja, Szerző: Camille Saint-Saens. Idén még nem nagyon rángattam az istrángot, csak belekaptam pár "nótába" csinálom is, a napi kottaírásom megvan, ha nem is annyi, mint amikor a legjobb Múzsa noszogat. A legjobb Múzsa pedig mint tudjuk, a határidő.
Sajnálatos, de nagyon úgy néz ki, idén novemberben nem utazom a Bak-térítő környékére. Tavalyi megbeszélésünk óta csak a nagy csend van, s mivel a tavaly ősszel tervezett határidő február 20-a, esélyem sincs megcsinálni azt a darabot, amit Karácsonyra ígért a meghívó...
Visszatérve az Állatok farsangjára - elgondolkodtam azon, hogy megcsinálom fújósra. Olyan csapatra, ahol nincs megkötve a kezem, olyan hangszerekre írhatok, amilyenre csak akarok. Hátulütője, s el is tudom képzelni, hogy az asztalfióknak dolgozom...
De már viszket a tenyerem, hogy csináljam :) Kedvem is van hozzá, amit még meg kell csinálnom (félbehagyott vagy el sem kezdett darabok) azt is csinálom, mondjuk úgy, hogy pihentetésként. Némelyiket csak rabszolgamunkaként, de le kell írnom, mert csak úgy tudom elküldeni az illetékes zenekarnak.
S még mindig kézzel írom a kottát, az 'ámítógépes kottaírást azóta sem próbáltam. Majd. Egyszer. Talán.