Nos, nem sikerült a „jövök még a héten” kezdetű mondatot kivitelezni – de erre mindenki rájött aki erre járt, gondolom.
Köszönöm a jó tanácsokat a körömágy gyulladás elmulasztását illetően! Sajnos „kék krémet” azóta sem sikerült szereznem, de begyújtottam a rakétákat, s előbb-utóbb sikerül szerezni. Maradtam a paradicsomos érlelésnél, így túléltem ezt az egész mizériát a nélkül, hogy meglátogassam a helyi sebészetet. Mindig akkor tettem rá egy-egy szelet paradicsomot, s a dunsztkötést, amikor nem gátolt a munkában. Naponta cca. 12 órát volt kötésben, a többit szabadon, mert a szellőztetés is része a helyrehozatalnak. Gondoltam én – nagyot nem tévedtem, tegnap előtt már az ujjvégem megkezdte a „hámlást”. Még nem annyira szép, de használható (hangszerhez is) s nem fáj.
De, hogy ne legyek külsérelmi nyomok nélkül – sebesülést illik büszkén viselni - , így múlt vasárnap is történt egy karcolás. Magam nem vettem észre, a muzsikus társak szóltak, hogy vérzik a fülem/fejem…
Történt ugyanis, hogy vasárnap a próbatermet be kellett rendezni. Mivel nekem teljesen természetes, hogy elsőként érkezzek a próbára, ezt én szoktam csinálni, s mindig az segít, aki utánam érkezik. A proszektúra (=próbaterem) melletti sufni (=kotta-, s hangszertár) mostanában a néptáncos s a különböző – ott tartott – előadások színtere is, a székeket, asztalokat ott tárolják. Ez nem annyira egyszerű, mert az asztalokat, székeket először el kell pakolni, hogy a szekrényekhez hozzáférjek. Az asztalok pakolása – a gyorsabb haladás érdekében – úgy történik, hogy egy asztal tetejére rákerül lapjával egy másik. Kisebb helyet foglal, ami nem elhanyagolható szempont. Gondolta deFalla, hogy nem kell annyit cicózni s hat ilyen asztalt szeretett volna egy mozdulatsorral odébb taszítani. Mikor kezdett szétcsúszni az egész alkotmány, utánakaptam… (én, marha). Persze, az utolsó darabot tudtam csak megfogni, a mellette lévők szabad dőléssel a szekrények felé vették az irányt. S mivel az egész asztal konstrukciója szerintem elbaltázott (fejnehéz), így az asztallábak kitörtek a helyükről, de csak felém tudtak mozdulni… Az egyik láb a benne lévő, kiszakadt három csavarral elhúzott a fejem mellett… Na, ezt nem vettem észre, még csak nem is fájt. Mint utóbb kiderült, a jobb szemem s a fülem közt karcolt egy hat-nyolc cm nagyságú vonalat. Az vérzett, arra hívták fel a figyelmemet a társak. Mivel egy kevéske hajam van, nem nagyon látszik, s ha látszik is, kit érdekel? Legfeljebb azt mondom, „borotválkoztam” J
Múlt vasárnap nem nagyon rángattuk az istrángot, csak ún. frissítő fújás volt a miheztartás végett. Mivel az általam fújt hangszer két kezes (piccoló), így simán megbeszéltük a „nótát” s beintés után magam is csatlakoztam a többiekhez. Akik nem túl régóta (=év(tized)ek) ismernek, kitették először a szemüket, aztán nem akartak hinni a fülüknek. Szokásom mindent fejből (=kotta nélkül) játszani. Már a mi repertoárunkat. Ez nem jelent különösebben semmit, lustaságból alakult ki. (alapjában véve lusta vagyok) Annak idején roppant kényelmetlen volt a „sólymot” felcsatolni a karomra, amire a kottacsipesz, majd arra a kotta felkerült. Hogy ne kelljen a sólyommal bíbelődni, inkább megtanultam fejből szinte mindent, ami elém kerül/került kottakép. Igaz, erre én „rá szoktam tenni egy lapáttal”. Nem kell nagy dologra gondolni, csak olyan apróságokra, hogy amelyik vezető szólam hiányzik a darabból, azt én befújom. Igaz, két-három oktávval feljebb hangzik, de legalább valamiféle mankót ad a többieknek.
Hétfőn (03.03.) volt az idei városi pályázat leadásának határideje, az is sikerült. Az elnök is jóváhagyta, aláírta, stb. (Ilyen ez a popszakma) Mi is volt még… Ja, igen. Csütörtökön a megyeszékhelyre mentem, s sikerült beszereznem olyan virágmagot kb. 4x1000 darabot, amilyet szeretnék előnevelni, s egész nyáron örülni a látásának.
Csillagos dorottyavirág (Mesembryanthemum criniflorum). Láttam fotókat ilyen virágról, s nagyon megtetszett. Nem utolsó sorban azért, mert a csomagolás felirata szerint: „Gazdag virágzású, csak napos időben nyíló, dekoratív egynyári növény. Napfényes, száraz, homokos termőhelyre, sziklakertbe rézsűkre” ajánlják. Magassága 10 cm. Szerintem az erkély ládá(k)ban jól fog mutatni. Ha sikerül belőle elegendőt nevelni.
Az áprilisi baranyai menetet két nappal korábbra kellett módosítani, sajnálatos módon a koncert elmarad… Hamarabb megyek, így hamarabb is fogok hazajönni, de ezt az elnöki lakosztály tulajdonosával egyeztetni kellett. Megtörtént. Így három nap alatt három különböző zenekarhoz fogok tudni elmenni, mind a városban van. Szerencsés lett volna még elmenni a közelben lévő „zacskó-áztatós” gyógyfürdőbe, de erről még nem tettem le. Vagy körülnézek közelebbi vizes hely után. Majd kiderül – remélem, húsvét hetén már az időjárás is kedvező lesz, s a lenge öltözéknek köszönhetően nem csak a fülem lesz kényeztetve (a három zenekar által), hanem a szemem is.
„Pislogni még tudok”
Igyekszem jönni, mert amilyen sűrű hét elé nézek… Hiába, minden napra szarik a kutya valamit…
Utoljára hagytam egy szomorúságot – ma reggel próbára menet előtt hívott egy muzsikustárs felesége. Ismeretlen volt a szám, nem is akartam felvenni… Felvettem: „deFalla, tegnap este negyed kilenckor meghalt Doci”. Docit ezer éve ismerem/ismertem, a zenekarban évekig együtt játszottunk – nagyon tudott nevetni, mindig kapható volt valami csínytevésre. Hasonlóra, mint amit a bejegyzés végére teszek. Nyugodj békében!