Az új évkezdésben emlékezés is jelen van. Az idei évből nem sok telt el, de az elnökkel már elég sokat rángattuk az istrángot - s ha minden jól (a tervek szerint) működik, akkor ma dél előtt sikerül a tavalyi év pénzügyi beszámolóját is leadni a városházán. Ez a leadás minden naptári év végéig esedékes, tavaly amiatt csúsztunk át az új év első hetére, mert költözött a hivatal. Most nem volt költözése a hivatalnak.
K.- ka költözött st.Péterhez :( Ő is olyan volt, akinek munkája a csapat nyugodt munkájához kellett, a csapat nagy része nem is ismerte személyesen. Ám aki nélkül nem megy gördülékenyen a pénzügyi vonal, a különböző határidők, pénzügyi jelentések elkészítése, amiket előír a törvény. A törvény nem ismerete pedig nem mentesít - mint azt sokan érteni véljük.
A hírt Karácsony után kaptam - az elnökkel beszélt K.- ka férje. Szinte bocsánatot kért, hogy nem szólt korábban az állapotáról, de nem akart szomorúságot okozni. Tüdőembóliát kapott, három hétig volt kómában s átszenderült...
Mikor tavaly Németországból hazaértünk, akkor látogattuk meg otthonában K.- kát, hoztunk neki egy szatyor csokoládét amit nagyon szeretett, egy palack likőrt s egy láda almát. Szinte egyfolytában almát evett, felváltva a csokoládéval. Olyan jó arra emlékezni, hogy mindig mosolygott mikor mentem az irodájába - nem csak műszaki, hanem pénzügyi analfabéta is vagyok - , s nem lehetett visszautasítani szíves kínálását. Vagy almát, vagy csokit el kellett fogadni, annyira tudott kínálni... Falatozás után pedig egy-egy cigit elszívtunk, miközben elmondta, hogy "nyugodtság van" ő intézi a csapat dolgait akkor is, ha éppen szabadságon van. A határidők nem veszik figyelembe a szabadságot...
Még bottal közlekedett a lakásban is, elmondása szerint nagy fájdalmai voltak. Elmeséltük neki a németországi eseményeket, mielőbbi gyógyulást kívántunk, s azt hogy a csapat szereplésein ezután is látni akarjuk.
Nem találkoztam vele az András-napi koncerten, de különösebben nem aggódtam. Karácsony s Szilveszter közt mentem hozzá az elmúlt nyolc évben. Kiterítette az iratokat, amiket alá kellett írni, pecsételni s vinni a Városházára leadni.
Értetlenül állok a történtek előtt. 30-án búcsúztatták, amikor én épp' a világot jelentő deszkákra láttam rá a zenekari árokból. Csendesen búcsúztatták, szűk családi körben.
Sosem tudtam, mennyi évei száma - ilyesmit nem illik hölgytől kérdezni, s ő sejtelmesen mindig csak annyit mondott ha szóba került az életkor, hogy "deFalla, én még úttörő is voltam, mint maga"
Most megtudtam, mennyi volt évei száma. Nem mintha jelentene bármit is. Egykorúak voltunk.
Nyugodj békében K.- ka!