Cca. 19 napja írtam utoljára – de, mivel az ördög a részletekben…, ez így nem teljesen fedi a valót, mert írni írtam. Nem is keveset. Nem szabad kézzel írtam, s nem is csak a gyönyörűnek (ám olvashatónak) nem nevezhető kottafejeimet :)
A Zoltán-napi proszektúrás menetre már természetesen elmentem, akkor már a hatfiolás csapoláson is túl voltam. Nem sok eredményt csillagozott meg a vizsgáló dokinéni, én egyébként sem értek hozzá. Amit megcsillagozott, az a két (+két) következő (zárójelben a kívánatos eredmény): CHCM 34,4g/dL (27,0 – 31,0); Monocyta 9,3% (3,4% - 8%). A „dobok egy sárgát” anyagban pedig: GOT47 U/L (<40); Szérum húgysav 364 umol/L (178 – 345);
Harmadikán voltam megszúratni magam, negyedikén szerdán pedig a Városházára igyekeztünk a president orchestrával. Tkp. valami hasonlóra számítottam, mint amit a kabinetvezető előadott a nyári rendezvénnyel kapcsolatban. Száz szónak is egy a vége, cseppet „berágtam” – nem nagyon ismertek erről az oldalamról, mert én mosolygós emberke vagyok. De van olyan, amikor nekem is túlcsordul a poharam. S ez most éppen ilyen túlcsordulós volt. Végighallgattam az ifjú hölgy mondókáját, aztán belekezdtem az enyémbe. Előrebocsátottam, hogy az ingerültségem nem feltétlenül az ő személyének szól, de nem tudok indulatok nélkül beszélni akkor, mikor látom, hogy 16 hónapnyi előszervezést 20 másodperc alatt hajítanak ki az ablakon arra való hivatkozással, hogy a város anyagi helyzete nem teszi lehetővé, stb., stb., stb. Negyed óra alatt még nagyon levegőt sem tudott venni, úgy zúdult rá az elmúlt évek minden búja-baja, az elmismásolások garmadája… A végén annyit megjegyzett, hogy azért várjuk már meg a pénteki napot. Nekem ez sem tetszett, s visszakérdeztem azonnal: mi fog történni kettő nap alatt, ha a mai (márc. 04.) napot megelőző három hét alatt nem történt semmi érdemleges?! Ötletelni magam is tudok, pedig nem vagyok politikus. Viszont ezt már mosollyal az arcomon – olyan mosollyal, amit gyilkos mosolynak is neveznek… A fenébe…
Hazajöttem, s még aznap este + másnap akiket utolértem telefonon, megtettem az egyáltalán nem kellemes beszélgetéseket. S lemondtam a meghívásukat a rendezvényre. Sajnálatos, de én nem tudom finanszírozni a rendezvény egészét, a város vezetői pedig „kiseggeltek” belőle :(
Hatodikán pénteken pedig volt egy megbeszélés a könyvtárban, utána pedig egy terepbejárás a 15-i városi ünnepséggel kapcsolatosan. Az igazgatónőt berendelték a városházára, nem ő folytatta le az egyeztetéseket. A megbeszélés után elsétáltam a műv.házba, még pár dolgot intézni. Belibbent a tárgyalóba az izgatónő (=igazgatónő), s azzal kezdte a mondókáját: de jó deFalla, hogy itt vagy – a városházáról jövök. Mint kiderült, a mi nyári rendezvényünkkel kapcsolatban berendelték szőnyegszéli beszélgetésre.
A műv.ház biztosítja a színpadot, a műszaki s egyéb személyzetet a rendezvényre – ezért nem kap külön anyagiakat, viszont nekünk sem kell fizetni a szolgáltatásokért. Ez nagy könnyebbség, mert ismerve a műv.ház tarifáit… Az is igaz, hogy a műv.ház felé én nem terveztem anyagi ellenszolgáltatást. Szoktam emlegetni, hogy valahol az is bevételnek számít, amiért nem kell fizetni…
Ezek után volt a nőnapi próba, kaptam kedves szöveget Francibától: „deFalla, jó hogy itt vagy, már azt hittem, kezdhetjük a Chopint próbálni (= Chopin egyik darabjáról van szó, amivel a temetési szertartást szokták kezdeni) :D
A 11. hét is eltelt, sok levelet sikerült véglegesíteni, már nem sok híja a száznak – s még kb ugyanennyi van hátra. Hogy mennyire nem szeretek „kolduló levelet” (=támogatóknak szóló levél) írni, hihetetlen. Mert működhetne ez másképp is. Nem a levélírás, a hozzáállás. Csak ez nem az a Magyarország, amiben most élünk. Politika kilőve. :(
Gézanap óta nem tüdőzök… Nagyon nehezen viselem… Ébredés után rögtön meggyújtok egyet, s leteszem a helyére – s nézem, ahogyan végigég… Pedig mazochista sem vagyok…
Folyt.köv. Köszönöm a türelmet.