Hihetetlenül be vagyok lőve a műszaki szerelés, s általában a kézzel végezhető munkák ellen - ezt régen is tudtam, de ma ráerősítettem… Egész egyszerűen a szürkém nem úgy forog, mint illene :/
Ez engem csak időnként zavar, de legalább jót nevetnek rajtam, vagy csak mosolyognak… Másként nézek, s másként látok megoldandó feladatokat.
Pár évvel ezelőtt szükségem volt négy darab székre a konyhába, ám új székeket csak úgy tudtam venni sporttársi áron, ha veszek hozzá asztalt is. Egyenként nem akciózták, csak szettben. Mindegy. Az “enni nem kér az asztal, majd jó lesz valamire” jegyében megvettem a fenyő asztalt a négy székkel.
Cca. egy hónapja elővettem az asztalt, hogy összerakom, mert szükség van rá. Semmi gond, megleltem. Egy ekkora darabot nem lehet csak úgy eltüntetni akkor sem, ha a négy lábat külön csomagolta a forgalmazó… feltúrtam az alkatrészekért a garázst, ám nem leltem.
Így ki kellett találni valamilyen megoldást, amit én is meg tudok csinálni s lehetőleg az asztalt használni is tudom a szerelés végén. Nem írom le a boltokban való bénázásaimat, pl. amikor “füles anyát” kértem, vigyorgott az ismerős eladó, s felhomályosított, hogy az nem füles, hanem szárnyas :D
De össze tudtam rakni, s mindjárt ki is próbáltam, hogy elég stabillá sikerült csavarozni… a nem annyira lepkesúlyommal ránehézkedtem (ráültem), de nem hintaszéknek készült, így nem lógáztam a lábam… Megtartotta a csont nélküli száz kilómat, így feltehetően egy fazéknyi húsleves nem fogja borítani a rendszert.
Száz százalékosan azért nem vagyok elégedett, mert a csavart csak úgy tudtam feltenni a helyére, hogy egyelőre csak egy fülesanya fogja a végét… s még kb. másfél centit tudnám az előrefúrt lyukba beletekerni az “apacsavart” - ha már úgy sikerült megfúrni. Addig fog súgni a fülem, míg ki nem cserélem. Türelem, tornaterem ;)