Sokat kivett belőlem az egy héttel ezelőtti rendezvény... utolsó héten mondtam is, hogy többet nem vállalok ilyet... aztán az elkerekedett szemekre nézve hozzátettem: idén biztosan nem :)
Lassítanom kell, úgy érzem. Panta rhei. Dacos vagyok. Majdnem úgy, mint egy óvodáskorú. Kétségem sincs affelől, hogy nem vagyok normális - ezt év(tized)ek óta emlegetem, csak nem akarják (általában) elhinni.
A héten cca. 100 "ismerősöm" ment a levesbe a fészről. Nem cipelek felesleges/idegesítő súlyokat. Van nekem saját "keresztem" amit felemelt fejjel viszek.
S továbbra is rajzolom a nem szép, ám olvasható soksorosokra amit hallok a fejemben - s ez engem boldogsággal, megnyugvással tölt el. Tolok magam előtt megoldandó feladatokat, de meg fogom oldani. Mert meg tudom, s meg is akarom. Ez is a változás szele? Évtizeddel ezelőtt még úgy fogalmaztam volna, hogy szeretném megoldani.
Öt nap híján lemaradtam egy pályázatról. Ennek ellenére meg fogom csinálni a Lysistrate első két részét is, így a teljes "nóta" játszható állapotba kerül. A jogtulajdonos írásbeli hozzájárulását bírom, a régi jó barát airslicert is érdekli a dolog, így akadálya nincs, hogy bemutató is legyen belőle. Plusz kiadás is. A kiadás természetesen a nyomtatott változatra vonatkozik.
Az öt évvel ezelőtt megcsinált harmadik rész a mai napig nem hangzott el, különböző okok miatt - így csorbát sem szenvedett a mű annak ellenére sem, hogy a Mester akkor jóváhagyta az előadást. Most majd kerül az előadókhoz egy narrátor is, így teljes lesz.
Nagy hirtelen ennyi, köszönöm a türelmet.