Majd' eltelt ismét egy hónap utolsó bejegyzésem óta. Csak ismételni tudom magam, az pedig - gondolom - , nem hiányzik az esetlegesen, vagy direkt erre járóknak. Vissza kellene néznem, mikor kezdtem el a választott nevemen bejegyzéseket írni... Megnéztem: 2008. december 12. Nem érzem az idő múlását, vagy csak nem fogom fel. A kettő közt biztosan van különbség. Rosszul fogalmaztam ismét, mert érzem az idő múlását: korosodnak a keresztgyerekeim... S persze ha közeledik a melegfront időjárásilag, akkor a derekam merevedik reggelente, vagyis amikor felkelek. S az ismét korábbra csúszott, mint bármikor. Csak néha érzem, hogy nem úgy pattanok ki az ágyból, mint a nikkelbolha, pár pillanat kell, hogy az álommanó távozzon...
Szántom a soksoros papírjaimat, s ez elégedettséggel tölt el, egyre kevesebbszer bosszant fel a hétköznapi szarpaszírozásnak nevezett közéleti hercehurca.
Elmaradt a múlt hónap elejére tervezett látogatásaim mindegyike, az én aggódásom miatt. Az időjárás megvisel, úgy tudok izzadni, mint akit locsolnak, de a fekete tea tejszínnel/tejjel jótékony hatással van rám.
Sok minden történt az elmúlt egy hónapban, talán fogok is írni róla valamikor - jelenleg másfelé járnak a gondolataim, s ezt nem azért írom, hogy sajnáltassam magam. Mint írtam, elégedettséggel tölt el az, amivel foglalkozom, s majdnem minden nap megvan a kilenc és fél óra. Ennyit tudok egy ülésre írni. Szóval megvan a kilenc és fél, de nem egyvégtében. Aikor érzem, hogy nem úgy megy a rajzolás, abbahagyom.
Egyszerűen össze lehet foglalni: 9 és fél óra írás, cca. hat kilométer gyaloglás minden nap, étvágyam enélkül is van. A szivarozás is benne van a napban. A nyugodt szívás. S a mentolos szivarkák is ízlenek. A holland cseréppipám nem érkezett meg, de az is ideér egyszer.
Sokat beszélek telefonon régi ismerősökkel, s ismeretlen ismerősökkel is. Az ismeretlen ismerősök azok, akikkel eddig is találkoztam, csak míg ők a színpadon fújták, addig én a nézőtéren ültem. Volt tanárom fiával (66 éves volt nemrég) hetente legalább másfél óra alatt eszmét cserélünk, a téma természetesen mindig a zene, azon belül mindenféle.
Sikerült egy jegyzet összeállítása miatt keresett muzsikust is telefonon utolérnem, beletelt pár napba, míg megszereztem a telefonszámát. Első nekifutásra 20 percet sikerült beszélnünk felváltva. Ha ehhez hozzáteszem, hogy Józsi bá' 1920. 04. 27-én született, s csak sorolja szinte megállíthatatlanul az adatokat, alig győzöm lejegyezni... Megállapodtunk, hogy elmegyek hozzá, addig a keresett adatokat összeszedi, szerzek egy diktafont s teázás közben jót beszélgetünk. :)
Hasonlóképpen Rásnak is ígértem egy pár pohár sör melletti beszélgetést, remélem az is össze fog jönni. Hétfőn (aug.3-án) talán kiderül, melyik nap kell mennem a rádióba, arra borzasztóan kíváncsi vagyok. Jártam a Rádióban párszor, főleg a hatosban a nyilvános felvételeken, a "Z"-nek nevezett felvételeket a 22-esben csináltuk, ott kevesebbet fordultam meg. Az egy olyan igazi izzasztós hely, kivétel nélkül a zabszem akció bejátszik akkor is, ha tudja az ember a darabot - de olyan nincs, hogy mindig minden passzol elsőre. Vagyis van, de azok a kivételek, amik erősítik a szabályt :D
Most nem stúdióba fogok menni, hanem a "bányába" - a pincébe, de erről később fogok írni. Ez csak amolyan beharangozás féle információ.
Jövök még, s ez még mindig nem fenyegetés! VM!