Cca. 34 évvel ezelőtt (augusztusban lesz annyi) a linkelt zenekarral egy időben voltam/tunk egy zenekari versenyen. Tizennyolc éves voltam, de már hat (!) éve teljes jogú zenekari tag az itthoni s az iskolai csapatban is. Mindig szerettem zenekari megmérettetésekre menni, ki nem hagytam volna egyet sem. Az akkori karmester is számított rám, s a '81-es év külföldi versenyére még egy osztálytársamat s egy iskolatársamat is elhívtam - kisegítő(k)nek jöttek, nálunk akkor nem volt olyan tudású muzsikus, aki eljátszotta volna azt, amit nekik kellett.
Emlékezetes kirándulások voltak ezek, nagyszerű visszaemlékezni rájuk. A többi zenekar produkciójára is, a magunkéra is, valamint a zenekarok felvonulására, ami szintén része volt a rendezvénynek. A verseny a koncertteremben zajlott, minden más játszás a fesztivál jellegét erősítette a programnak.
A holland zenekar a kötelező darabon (Miroslav Juchelka: No Pasaran) kívül Rimszkíj-Korszakov: Spanyol capriccio darabját játszotta. Sajnos nem figyeltem eléggé, nem emlékszem ki hangszerelte fúvószenekarra ezt a remek muzsikát... S most jut eszembe, azóta sem néztem utána. Arra emlékszem, hogy teljesen elbűvölt a csapat hangzása, a hangszeresek tudása s az a könnyedség, ami áradt a zenészekből... Azóta tudom, hogy ez nem teljesen így van... :)
S megfogta a szemem a zenészeket segítő emberek csoportja is. Nálunk sem akkor, sem azóta nem "divat" ha nem is kiszolgálni a szó nem nemes értelmében a zenekart, csak furcsa volt, hogy nem a zenekari tagok ifjai gebednek bele a kottás ládák cipelésébe.
Nem panaszkodásképp említem meg, de pl. én szeretek nem csak a szereplésekre, hanem a próbákra is elsőként érkezni - s ha már ott vagyok, berakom a kottaállványt, kottát/széket :) Akkor vagyok benne biztos, hogy nem hiányzik semmi.
23-án is volt egy játszásunk a színpadon, négy darabot játszottunk, mi kezdtük azt a rendezvényt - hmm... ez a "hmm..." a nem teljes elégedettséget van hivatva érzékeltetni.
Talán a felfokozott várakozásnak köszönhetően volt olyan a közönség reagálása, amilyen - vagy csak egyszerűen hazai pályán szinte mindegy mit játszunk (s hogyan?!), a közönség akkor is tolja a "visz-sza... visz-sza..." vastapsot. Kis túlzással, ha háttal ülnénk a közönségnek, a reagálás hasonló lenne? Nem szeretném kipróbálni... De okozott álmatlan éjszakát ez a szereplés. S a megoldást is megbeszéltük másnap, mikor elutaztunk hárman egy koncertre. Lesz jobb.