Az esemény cca. 20 évvel ezelőtti katonazenekari fesztiválon történt. Hamburgban rendezett a német nyugdíjintézet a hadsereggel karöltve egy katonazenekari fesztivált. A turné utolsó két napján a hamburgi sportcsarnokban volt a fellépés, előző napokon minden nap más-más városban. Kielben laktunk a tengerészeti támaszponton, de ez a történet szempontjából lényegtelen.
Száz szónak is egy a vége, mire a hamburgi fellépéshez érkeztünk, már mindenki ismerte a többi csapat produkcióját. A teljesség igénye munkál bennem, de sajnálatos módon, nem emlékszem az összes fellépőre. Akikre igen: Lengyel, Fehérorosz, Angol, Holland, Osztrák, Svéd, Magyar s Német katonazenekarok voltak. Ún. "gyepshow"-t kellett játszani, magyarul "zenés alaki" a becsületes neve :)
Nos, a lengyelek az utolsó előadáson meglepetéssel készültek, amit senki nem tudott rajtuk kívül. Utólag belegondolva, nagyon is célirányosan találták ezt ki. Hogy mit? A sportcsarnok olyan 20.000 főt befogadó nézőterén a senior állomány foglalt helyet, átlagéletkor 70+ Egy tűt nem lehetett volna leejteni. Bevonult a szokásos indulóval a lengyel zenekar, nagyon látványos viselet volt a produkcióban résztvevő hölgyeken, a zenekar az akkori lengyel hadsereg díszegyenruhájában.
Eltelt a műsoridejük fele, majd a zenekar elkezdte énekelni Verdi: Nabucco-ból a Rabszolgakórus-t... Nem lehajtott, hanem felemelt fejjel!
Mikor befejezték, pár másodperc döbbent csend a nézőtéren is. S utána kitört egy olyan tapsvihar, éljenzés, ugráltak a nézők, füttyögtek, minden tetszésnyilvánítást rázúdítottak a Lengyel muzsikusokra!
Feledhetetlen élmény volt mindannyiunknak, akik részesei voltunk.