Borzasztóan unom, hogy a mindenkori hatalom "azt a lovat üti, amelyik húz". Túl sokat foglalkoztat a dolog. A saját dolgom, s persze a csapaté. Ma nem jó híreket kaptam telefonon, tegnap nem jó híreket kaptam "első kézből" s kilátás sincs arra, hogy pozitív irányba elmozdulás legyen. De akkor sem hagyom abba! Elvehetnek szinte mindent, ellehetetleníthetnek mindent - ez a csapat s az elődeink 117 éve mindig, mindenkor működtek. De ilyen szar helyzet nemigen adódott. Én már nem tudok miről lemondani, nincs tiszteletdíjam (eddig is annyi volt, mint bárki másnak), eddig sem fogadtam el pénzt azért, amit csinálok. Pontosan azért nem, mert tudom, milyen kevésből gazdálkodunk. (Nálam van a kasszakulcs :P )
Természetesen az én "ingyen munkám" nem jelenik meg a bevételi oldalon - de az is bevételszerű, ha valamiért nem kell fizetni... Vagy én ülök fordítva a bilin?! A tegnapi első kézből kapott információ után elkezdtem a kutakodást. Hogy mi után? Az után, hogy kinek/kiknek köszönhető a jelenlegi csalafinta helyzet. Ha kiderül, nekünk akkor sem lesz könnyebb - de legalább tudni fogjuk, kire lehet átkot szórni. Egy biztos: megköszönni nem fogjuk, sőt!
Úgy tűnik, hogy rébuszokban beszélek/írok. Így van. Mérges vagyok, nem kicsit. Majd lecsapódik az első méreg s megpróbálom higgadtan leírni. A megoldást jelenleg nem tudom. De dacból sok minden sikerülni szokott - s csakazértis(sic!) megpróbáljuk. S ez nem (csak) királyi többes.
Köszönöm a türelmet.
