Több ötlet is forgolódik a fejemben. Az egyik ezek közül az, hogy lépjünk ki az egyesületből. Mindannyian. Mármint a zenekar. S alakítsunk mi egy mindenkitől különálló egyesületet. Egy zenekari társulást. Gőzöm sincs milyen lehetőségek vannak, s ez gondolom nem annyira egyszerű, hogy „köszönjük, ennyi volt, kilépünk”.

Hogy miért nem egyszerű? Mert én kapásból bepánikolok, ha nem látok előre. Azért szeretek tervezni előre. Jó előre. Tehát, egy rakás jogi herce-hurca, amit nekünk kellene finanszírozni – hacsak nem találok valakit, aki segít ebben, akkor ez hónapokig is el tud húzódni. Namármost. Ki finanszírozza ezt az egészet? Tkp. az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni a zenekar érdekében, de van egy értékrendem, amit nem vagyok hajlandó feladni. A zenekar érdekében sem! Lehet, hogy ezt így kimondani nem szerencsés, de nem is hirdetem fennhangon. A melegségem sem hirdetem fennhangon, nem fogom szellőztetni a helyi médiában, stb.

A hétköznapokat kell felvállalni. Mindenestül. Régóta emlegetem – talán túlságosan sokszor is - , hogy nem vagyok normális.

Na, vissza az ötleteléshez. Tehát, tegyük fel, sikerül kilépni az egyesületből, s létrehozunk egy hagyományőrző fúvószenekart „trottyosok” fedőnévvel. Alakuló ülés, jegyzőkönyv, hitelesítők, cégbíróság, stb., stb.

Jó lenne tudni, hogyan menekíthető meg a hangszerállomány, s a kottatár. Ez lehet az alaptőkéje a csapatnak. Aztán érdekel olyan dolog is, hogy a jelenlegi zenekari ruha kinek a tulajdonában van. Hol szerepel (ha szerepel egyáltalán) leltárban? A ruha egyébként is egy sarkalatos kérdés, időnként pár városi képviselő példálózik is azzal, hogy „ezt a rendezvényt nektek ingyen kéne csinálni, mert a város pénzéből lett négy éve a zenekar kistafírungozva”.

Na, itt álljunk meg egy hangyányi pillanatra! Négy évvel ezelőtt az akkori polgármester szóvá tette, hogy milyen viseltes ruhában jelenik meg a zenekar egy-egy városi rendezvényen. Milyenben, milyenben? Amilyen van. „Uraságoktól levetett, de még jó állapotban” lévő. Summa, summárum, a régi tűo. egyenruha nem egy nagyszerű s kényelmes viselet, de ha csak ilyen van/volt, akkor nincs választási lehetőség. Az akkori polgármester kiadta a jelszót, nézzünk körül, milyen ruhát mennyiből lehet beszerezni, s ő azt a polgármesteri keretéből kifizeti. Ha már a város zenekara, akkor legyen új ruha. Mindezt a független helyettese koordinálta, mert akkor az egyesület elnöke ő volt. Mármint az alpolgármester.

A vége az lett, hogy kapott a zenekar 35 darab vadonatúj tűzoltó egyenruhát. Nadrág, ing, nyakkendő, zakó, felöltő, tányérsapka (nem sikerült a tányérsapkáról lebeszélni őket:/). Mindez került 3.5 millió forintba. A polgármester, ígéretéhez híven ki is egyenlítette a számlát a polg.mesteri keretéből. Na, ezek után nekem egyik képviselő se jöjjön azzal a szöveggel, hogy ők vették! Az egyértelmű, hogy ha kilépünk az egyesületből, akkor nem hordhatjuk az egyenruhát. Na, de az egyenruha csak addig egyenruha, amíg rajta vannak különböző jelzések. S akkor mi van, ha megszabadítjuk a jelzésektől (magyarán: átgombozzuk)? Akkor lesz a zenekarnak egy fekete nadrág+galambszürke zakó, szürke felöltővel. A tányérsapkát pedig elfelejtjük örökre :D

Mi történik akkor, ha kiderül: a ruha az egyesület tulajdona, nálunk csak használati jogon van? Akkor az lesz, mint pár zenekarnál a módszerváltás után. Mindenkinek akad sötét színű nadrágja, cipője, s fehér ingje. A polgármester által vásárolt öltözet pedig az egyesület raktárában fog megrohadni :/

Kétségem sincs a felől, hogy betartanak nekünk, ha erre az útra lépünk.

Folyt.köv. Köszönöm a türelmet.