Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de tegnap ismét beleolvastam az általam egyáltalán nem ismert ember bejegyzéseibe. Akkor olvastam először, amikor "rás" írt róla tavaly. Mikor megleltem, egy ülésre végigolvastam a bejegyzéseket. Valamivel több mint egy évnyi bejegyzés, s egyszer csak vége van. Valamiért vonzott, hogy elolvassam. Nem tudom miért. S míg olvastam, végig R. Strauss: Metamorfózis-a szólt "háttérzajként". S azóta ahányszor hallom a Metamorfózist, mindig eszembe jut, s elszomorít. Elszomorít, mert nincs rá még csak esély sem, hogy valamit üzenni tudjak, vagy szót váltsak vele.
Amikor elolvastam a bejegyzéseit, utána kilinkeltem magamnál, még a freeblogos defallán. S ide is hoztam magammal, teljesen természetes módon, egy percig nem kellett rajta gondolkodnom, hogy kilinkelem, vagy sem.
Most is itt van, oldalt megleli, aki kíváncsi rá: "hey, gagarin" - Nyugodj Békében, kedves ismeretlen!
