Príma volt a mai nap. Jól indult, aztán durcáskodtam kicsit, de a durcám aránylag hamar elszállt... Ébredtem a szokásos időben (04:30), de úgy gondoltam, Károly névnapon ráérek, az írás megvár, Herb330 is pihenjen. Mondjuk Herb pihenőre van fogva, most Harry pityom (herr ripityom) van befogva. Mindkettő más - más dolgot csinál jobban. De csak akkor, ha én fogom! Nem is adnám, még kölcsönbe sem.
Szóval a reggeli később volt a szokásosnál, a proszektúrára sem kellett mennem. Tegnap megbeszéltük, mit kell ma a kertben csinálni, hogy ebédre hazaérjünk (királyi többes). Nos, kiértünk - én felpakolva, mint egy sószállító teve. Lihegtem is legalább annyira. Egyhuzambam felvittem a hegyre azt a cca. 30(!) kg almát, amin hogy szépen fogalmazzak, külsérelmi nyomok voltak, valamint az állaga is olyan, mint egy spongya darabnak. Sógorom kapott egy zsákkal ebből a fajta almából, de annyit nem tudnak akkor sem elfogyasztani, ha én is besegítek, meg az almás sütik is ebből készültek. Viszont a megereszkedett almát vétek lenne kidobni. Át lehet azt lényegíteni. Nosza, elő azt az almareszelőt, s nekiláttam. Nem csinálnám naphosszat, aránylag hamar végeztem. Harminc kiló almával legalább három gáztepsi nagyságú almást lehetett volna sütni, de jó lesz ez - ha megérik - laborálásra is. Szerintem húsvét tájára érik át. Igaz, nem sóztam meg, azt majd ezután. A lényeg, hogy a levegőtől el van zárva (rápattintottam a veder tetejét).
Téliesítettem is a házat, legalábbis egy részét. Az ÉNY-ra eső házsarok a ház leghidegebb helye, s azért errefelé nem ritkák a minusz huszasok... Olyan tíz centi vastag hungarocellt szorítottam a falhoz - belülről - az asztallal, székekkel, arra pedig még pokróc is került. Még az egyik ablak van hátra, de azt még most nem akarom téliesíteni, még azért akad tennivaló a kertben, s nem annyira happy napközben is lámpafénynél tevékenykedni. Arra az ablakra majd akkor kerül fel a szigetelés, ha már tartósan nulla alá megy a hőmérséklet. Az idén megtermett almából becsomagoltam 400 darabot egyenként újságpapírba, úgy kerültek a ládába. Ezt majd csak jövőre szedjük elő. Addig kitart, ami nem a kerti házban van, hanem már itthon nézeget a ládában/kosárban. :)
S hogy mi volt a durcásságom oka? Az, hogy amit tegnap megbeszéltünk, azt Nagyapa elfelejtette, s egészen mást kezdett el csinálni. Türelmes voltam, majd telefonáltam, hogy ebédre nem érünk haza.
Remélhetőleg lesz jövő héten kicsivel több időm, s kilinkelem azokat az oldalakat, amiket olvasni szoktam. Köszönöm a türelmet.