defalla

Tegnap este már úgy éreztem, hogy még a mai nap lesz kicsit takonykóros, aztán újra a régi lehetek. Ma már nem voltak a tünetek sem olyan vészesek, mint a hét eddigi napjain. Köszönhető - gondolom - a napi hat-nyolc narancs, fekete bodzavirág tea olyan forrón, ahogy csak le tudod küzdeni (biztos slankított a torkomban lévő szőrökön), mi is volt még... Ja, igen. Csipketea (áztatva alias Fade to Red) egy kis aszalt vörös áfonyával bolondítva, aztán lengyel kék áfonya tea (csak az íze miatt), s a novemberi gyógynövény az apróbojtorján szárított virágjából készült forrázat. Ezek voltak felváltva. Plusz reggel és este egy-egy cca. 0.20 kg nyers vöröshagyma, mert az olyan jólesően átjárja a légutakat. Szeretem a vöröshagymát is. Főleg nyersen. Mindenféle hagymát kedvelek, valamelyiket jobban, valamelyiket kevésbé jobban. A virághagymát is kedvelem, de nem enni :)

Ma délután meglátogattam a háziorvost is, kértem tőle beutálót (sic!) egy teljes vérkép vizsgálatra, valamint pár szót ejtettünk még az ezután elvégzendő különböző vizsgálatokról. Szeretek nyugodtan aludni. Szóval pár dolgot meg kell csináltatni, hogy ne csak okos, hanem szép is legyek :P Nem, nem faragtatom meg magam nagyon. Mindent a maga idejében. Aztán a dokit meghívtam a Karácsonyi koncertünkre, ott a helye - valamikor Ő is zenekari tag volt, olyan mosolygósan tud róla beszélni, öröm hallgatni. 

Köszönöm a türelmet.

Utolért engem is a taknyosság, torok kaparás. Fejfájással párosítva, olyannyira, hogy ez már nem is fej, hanem fúj… Sok volt mostanában, szinte mindenből – el sem tudom képzelni, milyen lehet a semmit tevés. Biztosan bírnám vagy kettő napig… Amilyen marha vagyok. A tegnapi zenekari próbát (proszektúra) átadtam a koncertmesternek. Volt már ilyen, amikor megkért, hadd vezényeljen – tessék. Ám eddig ha ő vezényelt, én vagy fújtam, vagy azért abajgatta ő a megjelentek, mert én ütöttem a nagydobot/réztányért… De olyan nem volt az elmúlt cca. öt évben, hogy betegség miatt én ne jelenjek meg a próbán. Nem vidít cseppet sem, mert a 21-i koncertig azért nincs túl sok idő. Akkor sem, ha az én fejem mindig előrébb jár, mint a többieké. Szóval nem vagyok „happy”.

Ám teszem, amit eddig is tettem. Tintából még van pár adag, tavaszig kitart. Átlagosan hetente 11 (tizenegy) patront végzek ki, ha a szívatós tinta mennyiségét is abban mérem. Tizenegy „hagyományos” rövid tintapatron, mert a Parker természetesen(?) nem készít rövid patront. Ám az nem is jó, csak a Parker tollakba. Színes tintákról nem álmodom, nekem a királykék nagyon megfelel. A „legkisebb is számít” boltban sikerült beszereznem több alkalommal is egy remek spanyol tintát, abból még van egy palacknyi. Hogy miért palackban mérem a tintát? Azon egyszerű oknál fogva, mert a patronokat egy 0.7 literes Metaxás palackban tárolom.

Licitálok szinte folyamatosan az ’ámítógép jóvoltából a legnagyobb(?) licitáló helyen, de vagyok olyan balfék, hogy megfeledkezem a licit végéről. S hogy-hogy nem, valaki mindig ráígér az általam megadott összegre :/

Szeretnék végre egy kalamárist, s egy banklámpát. Nem XXI. századi „olyan, mintha” kategóriásat, hanem olyan szemet (is) gyönyörködtetőt, ne adj’Isten arra használni, amire készült.

S valamelyik éjszaka meg is álmodtam, milyet szeretnék. Szinte az összes alapanyag megvan hozzá, még egy embert keresek, aki hajlandó is kivitelezni. Az én kézügyességem kimerül abban, hogy jobb kézzel olyan szépen tudok rajzolni, mint bal kézzel írni. Ha ehhez hozzáteszem, hogy jobbkezes vagyok, akkor mindenki értheti mennyi az annyi. XD

Köszönöm a türelmet.