Egy felépített tévés produkció, mely azt sugallja: bárkiből lehet sztár! S ha te mégsem jutsz el odáig, mert nincs merszed, tehetséged, szerencséd, stb., akkor legalább megteremtik annak a lehetőségét, amire szükséged van/lehet. Én könnyen vagyok, én már nem vagyok a reklámok célszemélye, rég túlkoros vagyok.

Tehát összeül egy stáb "agyalni" - mivel lehet úgy hülyíteni a népet, hogy azt higgye, ez kell neki! S megalkotják a műsort. Kell hozzá forgatókönyv, dramaturg, aki felel azért, hogy a lelkesedés ne lankadjon. Szinte mindent bevetnek.

Nem kell nagy tudás ahhoz, hogy rájöjjön a néző - amennyiben meg van áldva a gondolkodás/értés képességével - , hogy ez bizony "megvezetés" nem kevés anyagi haszon reményében.

Ne menjünk nagyon vissza a történelembe, csak mondjuk a reformációig. Előtte is Rómába vándoroltak a "péter-fillérek" s utána is. Lehetett valakit csak azért nem szeretni, mert másként imádta a mennyek urát.

A pap/lelkész, tehát a vezető szépen, avagy dörgedelmesen elmondta a szentbeszédet, megmagyarázta, aztán a megszeppent hívek közé ment a perselyes…

Csak én látom úgy, hogy a perselyes embert most az elküldött sms-ek helyettesítik? Amivel nem a lelke békéjéhez vezető utat teszi simábbá, hanem „segítek neki, mert tetszik/nem tetszik amit látok/hallok”.

Tudat alatt még bejátszhat az is, hogy részese vagyok valaminek, ami kellőképpen elbódít. Ha az nyer, akit én szeretek, akkor elégedetten dőlök hátra a fotelben, hogy „ugye, én megmondtam” – ha nem nyer, akkor azonnal lehet keresni a hibást.

Mindig az a hibás, akinek a véleménye nem egyezik a tiéddel – teljesen nyilvánvaló, hogy ez lehet a virágárus néni a temető előtti térről, vagy egy szervezet melynek az a célja, hogy kilóra megvegye a véleményed.

Látszólag össze-vissza írok, remélem, nem csak én értem vagy érteni vélem a bepötyögött betűket :)

S igen, a csapból is ez folyik. Attól, mert nem nézem, a fészeren majd’ mindenki elmondja a véleményét, s azért olvasom az ismerősök írásait. Tbk. erre is jó a „közösségi oldal” + kapcsolattartásra. Ebbe most nem megyek bele, mert akkor végképp elveszítem a fonalat.

Tehát (miután megittam a reggeli fekete levesemet) még az jutott az eszembe, hogy valahol a film - mozifilm, mozgókép - is hasonló okok miatt lett népszerű. Lehet bálványozni a szereplőket/készítőket. Mert kell valami fogódzó mindenkinek.

A film leegyszerűsítette az információhoz jutást. Pl. nem kell olvasni, mert az időigényes, talán még gondolatokat is ébreszt az oolvasóban, s gondolkodó emberek sosem kellettek egyik hatalmon levőnek sem. Csak annyira fogja fel ésszel, hogy elfogadja az „eleve elrendeltetetteket”.

A mindenkori hatalomnak pl. ezért nem fontos a kultúra (bármi is tartozzon bele). S akkor nem tettem még említést Omar kalifáról. Sajnálatos, de itt a XXI. században is van követője – tudtán kívül. (Omár kalifának tulajdonítják az alexandriai könyvtár i.sz. 640-642 közti megsemmisítését – „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”   Állítólag ezt a 12. században találták ki.

Szerintem ezt a bejegyzést most kell abbahagynom. S igen: jómagam is élek a figyelemfelkeltő címadással ;)

Köszönöm a türelmet.