Pénteken egy olyan 7.1 pontos - Axel, Salchow, Lutz, Rittberger - kombinációs esést produkáltam ebben a príma időben, hogy a jobb sonkám még mindig sajog...
A titok nyitja nem más, mint hogyan szállj ki hegyoldalon a kocsiból ha strandpapucs van a lábadon, az érkezési oldalt viszont kiszáradt/lelapult "réti ecsetpázsit" (Alopecurus pratensis) fedi. Mondanám, hogy jól esett - de az nem fedi a valóságot :)

Tegnap esküvőn voltunk fújni. Hagyomány nálunk, mióta van fúvószenekar a városban - 118 éve - , ha zenekari tag házasodik, a csapat elmegy a rendezvényre, s eljátssza tbk. a "nyisd ki babám az ajtót". Tegnap egy ifjú pár mondta ki a boldogító igent, mindketten tagjai a csapatnak. A menyasszony nagyapja, apukája is zenekari tag volt. 

Az esküvő után bevizsgáltuk a vendéglátók által felajánlott legális tudatmódosítókat, aminek fogyasztása elérte a célját... de érdekes módon, ma nem volt "a szar is ízetlen" hangulatom, igaz az is, hogy semmit nem csináltam, csak sokat aludtam. S álmodtam - ismét blogtalálkozón voltam álmomban, majd változott a kép, s olyan emberekkel álmodtam, akik már jó ideje st.Péternél muzsikálnak... Valószínűleg, a tegnap kapott elkeserítő hírnek köszönhetően álmodtam velük.