Tegnap több dolog is történt – kb. 13:45-ig „evett az ideg” s nagyon bosszús/mérges voltam. Nem önként, nem. A szentek csak úgy repkedtek az égből – bőséges esővel együtt, aztán mikor elállt az eső, akkor jó nagy szél jött :/
Az egész mizéria azzal kezdődött, hogy szeptember 6-án pénteken 20:45 körül jött a hír, miszerint a csapatnak fellépése lesz 14-én szombaton Budapesten, a Szent István bazilika előtti téren. A megye koordinálja a rendezvényen való részvételt, s tőlünk a városból a tánccsoportot + a tűzoltózenekart delegálja a rendezvényre.
Nem mondom, hogy nem tetszett a hír, csak kissé szkeptikus vagyok mostanában. Nagyon jólesett, hogy két éve a kultúra napján megyei díjat kaptunk azért, amit csinálunk. Kevésbé szívet melengető, hogyan képes lejáratni magát egy kultúrával is foglalkozó megyei szervezet – az országos szervezetekről nem is beszélve, de itt s most nem ez a téma. Mert a „ius murmurandi” még megillet.
Szerdáig többszöri megkeresésre is csak nagy vonalakban derült ki, hogy mi is lesz ez a rendezvény tulajdonképpen. Annyi kiderült, hogy tíz(!) egész percet kell játszani… Ha tíz, akkor tíz.
Csütörtökön kiderültek az alábbiak: 09:00-re kell beérkezni a helyszínre, 10:00-kor ünnepélyes megnyitó, majd kezdődnek a megyék bemutatkozó műsorai. BAZ megye az utolsó, a zenekar pedig a megyét képviselő s fellépő csoportok közül is az utolsó fellépő. Színpadon kell lenni a forgatókönyv szerint 17:10-kor.
Ahhoz, hogy időre feljusson a két csapat, 06:00-kor kellett elindulni. Ám nem mindenki lakik a városban, tehát 05:00 előtt/után nem sokkal otthonról el kell indulni, hogy az indulás előtt bepakoljuk a hangszereket, kottaállványokat, minden szükséges izébigyót…
Megérkeztünk 09:30 után, s semmi sem úgy volt, ahogyan a forgatókönyvben le volt írva! A szervezés egy kalap szarral sem volt köszönőviszonyban… Az égegyadta világon semmi, szó szerint semmi! Ettől azonban nagyobb baj volt, hogy sem az információs sátornál, sem a szervezőknél fogalmuk sem volt arról, hogyan kezeljék azt a cca. hétszáz közreműködőt, akik erre a rendezvényre érkeztek!
Eléggé el nem ítélhető módon engem a többi résztvevő nem izgatott, csak a mi csapatunk – mármint a tánccsoport s a zenekar. Hogy embernek nézzenek bennünket, ne számok legyünk amivel lehet „rajoskodni” az éppen hatalomban lévőknek! Számok, amikkel alá lehet támasztani a rendezvényt szervezőknek, hogy milyen prímán tudnak szervezni, mennyi mindenki képviseli az amatőr mozgalmat.
folyt.köv.