Szétfűrészelt marha gömbcsukló, sertés medence-, s húsos karajcsont - összesen majd' két kiló - a második forrázást tűrik. Kerül bele egy 0.70 kg pulykanyak, némi zöldség, aztán ráér összefőni. Csak az íze miatt, nem nagy duzzogva. Szeretem az ún. vasárnapi levest - ami úgy alakult át szombativá, hogy cca. 28 évig csak látogatóként jöttem haza. "A tele has türelmet teremt, az pedig rózsát. De hogy a tövisét vagy a virágját az már a szerencsén is múlik. Nekem mostanában a rózsa virágja jut." ( vasárnap, november 25, 2007.)

Előbbi idézet óta eltelt hat és fél év... s azóta jut a tövisekből megint. Nem fogok statisztikát írni, sem kedvem, sem időm. Tudtomon kívül (vagy véletlenek nincsenek?) március 20-án befejeztem egy újabb darabot, már csak az ún. rabszolgamunka van vissza. Ezzel az én tevékenységem lejárt, következhet egy újabb "nóta" a végtelennek tűnő, ám nem létező listáról. 

Annyi, de annyi jó muzsika van, amihez még hozzá akarom tenni az agytekervényeim gondolatait, hogy hihetetlen. Csak nem mindig sikerül elkapnom a múzsa lábát - nem én találtam ki, de sokszor emlegetem: legjobb múzsa a határidő :) A napi penzum megvan, ha esik, ha fúj s éppen itthon vagyok, kevés kivételtől eltekintve mindig megrajzolom a napi kottafejeimet.

A mai adagon is túl vagyok, s még reggel hét óra sincs. Reggelihez (is) ajánlom a következő gyöngyszemet: