Tizenharmadikán (pénteken) hajnali 01:45-kor kiballagtam a megbeszélt helyre, ahová kettőkor megérkezett a mikrobusz – engem szedett fel először, aztán sorban a többieket is. Negyed háromkor már a város határán is túl voltunk: kezdetét vette a „nagy utazás”.

Előző nap délután a cuccok nagy részét bepakoltuk a buszba, így az indulás is zökkenő mentesebben zajlott, mint általában. A ruhák, s ajándékok mellett felkerült a járgányba egy hűtőtáska, melynek tartalma 20 doboz sör, nyolc doboz kiáztatott filctoll (=energiaital), s négy pár kecskeméti csípős kolbász volt. Én négy és fél liter kásásra fagyasztott buborékmentes tonikot is vittem. Szintén csütörtökön délután készültek el a szendvicsek. 0.65kg Pick Rákóczi csemege szalámi, 0.50kg Pick Báthory paprikás szalámi, 1.25kg Bords Eve margarin, valamint 33 db zsemle, 30 db kifli, négy darab félkilós szendvicskenyér, két kiló paradicsom, másfél kiló zöldpaprika, hat db erős paprika, 15 db uborka került fogyaszthatóságra készen gyümölcsös ládá(k)ba, s elérhető közelségbe.

Jó hangulatban telt az utazás, nem kornyadozott senki a fáradtságtól – még előtte voltunk az egésznek. Tatabányán felvettünk még egy muzsikust, átpakoltuk a csomagokat, hogy rendben legyen minden, lehetőség szerint ne törjön, s ne törődjön semmi. Vittünk ugyanis magunkkal egy 47 centis, s öt darab 18 centi magas st.Flórián szobrokat, a nagyot a 25 éves zenekarnak, a kisebbeket a polgármesternek, a karmesternek, s még három muzsikusnak. A szobrokhoz készültek kísérő oklevelek, azok üveg alatt várták a szállítás végét. Arról nem is beszélve, hogy öltönytáskában is meggyűrődhetnek a fellépő ruhák, s nem szeretek fellépés előtt nadrágot/inget vasalni, ha nem muszáj.  Folyt.köv.