Dortmund felé az úton engem elnyomott a buzgóság, így az utastársak kaptak egy kis ízelítőt a horkolásomból – arra ébredtem, hogy hahotáznak, s mint kiderült, rajtam. Nem baj gyerekek, az ébresztőt így is, úgy is megkapjátok legközelebb is.

A vasútállomásnál leparkoltunk, aztán felszálltunk a városnéző buszra. Körbevitt bennünket városrészeken, az egész produkció 100 percnyi időt vett igénybe. Közben ékes német nyelven hallhattuk, hogy épp’ merre járunk, s mit láthatunk. Bélus fordított nekünk, érdekes volt. nem a fordítás, hanem a látnivalók :)

A városnéző túra után egy utcai árusnál „ currywurst-pommes”-t ettünk,

majd egy sörital elfogyasztása után visszatértünk Nordkirchenbe. Délután 15:00-re volt meghirdetve a próba kezdete, kicsit csúsztunk – a kottákról felejtkeztek csak el. Igen jó hangulatú próba volt, majd’ négy órát tartott. Közben – hogy ki ne száradjon a jó nép – söröket, kólát, vizet hoztak a segítők. Nem ittam semmit. Csak szünetben. Nem vagyok én hozzászokva, hogy próba közben igyak, urambocsá’ rá is gyújtsak, mint a hátam mögött ülő Wilhelm. Érdekes volt, hogy cigarettafüstöt érzek, kerestem is a forrást, majd észrevettem, hogy Wilhelm bal kezében egy pohár sör, jobbjában pedig a füstölgő cigi. Ölében a hangszer. Érdekesen nézhettem rá, mert csak széttárta a karjait, s mosolygott. Én viszont nemzetközi kézjelekkel tudatosítottam, hogy elvágom a nyakad… Vigyorgott, mint a tejbetök s megkínált egy füstölni valóval, amit visszautasítottam.

Száz szónak is egy a vége, jó hangulatú próba volt, s egy ilyen próbát feltétlenül kell tartani fellépés előtt, mert a zenekar három nemzet tagjait foglalta magába. Rajtunk kívül francia muzsikusok is érkeztek, nekik is új volt a másnap terítékre kerülő műsor. Gond nem volt, falkában (=együtt) az apró hibák nem annyira észrevehetők.

A próba után még volt örömzenélés, evészet, ivászat. De csak sört fogyasztottunk, legalábbis mi csak sört. Ha jobban belegondolok, akkor életemben összesen nem ettem meg annyi pizzát, mint aznap késő délután/kora este. Kis túlzás van a dologban, de elmondhatom, hogy összesen tizenegy(!) szelet pizzát ettem. Olyan pizzát, amin paradicsomszármazék egyáltalán nem volt. Lehet, azért ízlett ennyire, vagy kihegyezte a belsőmet a folyamatos sörivás? (Mint tudjuk, a sör önmagában nem számít alkoholnak)

A pizzáról dióhéjban: a tésztája a fél centi vastagságot sem érte el, olyan vékony volt, mint egy vastagabb tiroli rétes. No, erre került valami „izébigyó” amire nem tudtam rájönni, hogy micsoda. Megkérdeztem, szóból ért az ember. Mivel túró nincs arrafelé, ezért friss sajtot kevernek el valamivel, ami legjobban az édes savóra emlékeztet, szóval ezzel a masszával bekenik a tésztát, tesznek rá bőven negyedelt, fonnyasztott vöröshagymát, arra olyan darált húst, amilyen a wurst-ban van, majd jön a tetejére a kötelező reszelt sajt. Különböző sajtot vagy egyedül, vagy keverve, mindegy. Nekem nagyon ízlett. A pontos receptet is elkértem, még nem érkezett meg, de – sokszor emlegetem – jó dologra érdemes várni.

Szombat este is elmentünk még sört inni az előző nap felfedezett ivóhelyre, útközben benéztünk egy török étterembe, de percek múlva zártak, így csak egy pohár sört fogyasztottunk ott, majd továbbálltunk. Miután visszatértünk, én azért csak megszokásból ettem egy kis csípős kolbászt lefekvés előtt. Folyt.köv.