az elmebéli képességek csoportos együttműködését mutatni képes függvénycsoport-ábra rétegzett n*2Dimenziós elméleti kapacitás-idő ábrájának közösen elérhető felső csücskét ( becenevén az átlag maximuma )
azaz azt az állapotot amikor minden modellalkotó képességed és kombinációs/asszociációs feladatra alkalmas agyszeletkéd tökéletesen nyitott a világra minden érzékeden át hogy létfontosságú problémát oldhasson meg, akármilyen evolúciós okból állt is össze az agy amit jobbára képtelenek a használóik irányítani, pedig képzeleten felüli dolgokra képes.
elvileg olyankor vagy képes elérni amikor meditálsz, azaz kontemplálsz, azaz semmi nem fontos és nem is koncentrálsz semmire csak egy bizonyos állapotban létezel épp és annak létét ragadod meg önmagadon által.
Ilyen állapotok:
-elmebéli folyamatok ürítkezése a világ felé:
-- hubazz' határidő holnap
-- holnap reggel vizsga
-testi folyamatok ürítkezése a világ felé:
-- szarni kell, de iszkiri.
-- hugyozni kell hol egy felvállalható célterület?
-túlélés
-- a merci transzportert intéssel elengedem a zebrán állva mert esik és csúszós az út, így biztonságosabb, ám kielőzi egy fiat amit egy szőke nő vezet közben beszél az anyósülésen levővel, az eső lényegtelenné válik, csak a közös sorsok kereszteződéseinek és a kimenetelek alternatíváinak folyosói látszanak minden más sötét pedig a szemüvegem az előbb még csurom esős volt ahogy most is de most lényegtelen mert minden létező érzékemmel látom e pillanatsorozat minden létezhető kimenetelét amint minden részecske a környezetben ami akár csak tükröződéssel részt vesz a jelen mikrokörnyezetben most a részem, a jelenben vagyok, a becsapódásig hátra van kb öt méter, a gyorshajtó transzportert kielőző fiat kb 100 kmh felett érkezik, nagyjából fél másodperc még, általvetve kb tízkilós nagy utazótáska, az elmémben ez nagyjából a jelen gondolkodási sebességgel ez fél óra normál matekórás gondolkodásnak elegendő, de most eltorzultak a hétköznapihoz képest az érzékelési képességeim, helyére billent az időérzékem is és noha egyetlen mozdulatkombinációra van időm csak hogy túléljem a lehető legkevesebb szakadással és töréssel a következő pillanatot, végig kell gondolnom a lehetőségeimet és végrehajtanom az ideális megelőző mozdulatot... a másodpercbe zárt nagyjából fél órás gondolkodást követő egyetlen rándulássorozatból indított mozdulatsort követően nyolc egymást követő és meghatározó ámde hatásait tekintve különböző eseménysor történt a következő néhány másodpercben, az egyik mentén átrepültem a szélső sávban satufékező fehér merci transzporter fölött és miközben pár métert még csúsztam a szomszéd utcában a farmer és a kabát nagy része végül szétszakadt rajtam és pár percre meghaltam, az eső nyitott szemembe csöpögése közben tértem vissza és persze minden járulékos túloldal és a mármegintmeghaltam-ismétszületés-élménnyel együtt a minden izomszál oxigénhiánytól -is- feszült hideg görcsbe merevedett állapot-fájdalmának tapasztalatával az első pár levegővétel még hörögve, aztán már "rutinosan" végigfigyelve minden izületet és végtagot apró mozgatás előtt-közben-után mielőtt a gerincet is teszteltem végül a fejmozgatást mielőtt a belső sérüléseket és esetleges jelző érzeteket kerestem majd döntöttem az esőáztatta hullahideg ( tesztelve ) aszfaltról való aprólékos elmozdulás mellett. Az épp érkező mentőautó ( közeli kollégiumportáról hívták ) a kiszálló személyzet eldobatta az épp gyújtott mentolos cigarettámat merthogy egyrészt csurom vér vagyok egy kétöltésnyi sebből, másrészt mentőautóban oxigénpalack, amit tudomásul vettem ekkor már vigyorogva, noha az erőpróbáló neheze még csak ezután kezdődött, kezdetben a napi huszonhárom-ésfél órás kómaközeli alvásokkal amikből egyetlen ok volt képes kirángatni némi gépies létfenntartó jellegű mozgásra és sétára, ugyanabból az okból tértem vissza e testbe és jobbára most is ugyanezért viszem még napról-napra előre, minthogy ez az eseménysor tanított pár figyelmen kívül hagyottra és emlékeztetett arra ami miatt már tízévvel előbb is kiszakadtam ebből a világból egy kb tíz perc-évezrednyi túloldali emlékfrissítésre amikor valszeg épp az kellett.
( azért így írom mert 15 nap múlva lesz az e testben megélt második halálom-visszatérésem tizedik évfordulója -második ismétszületésnapja? s nem fura hogy az e testi fogantatásom és a halálaim is, ugyanabban a csillagjegyben történtek -az első születés persze 8-9 jeggyel odébb :) )
-- erdei túra balesetei, vadállatai és tűzeseményei, evolúciós reflex hogy a füst reggeli klotyóramenést indukál még dohányosoknál is, függők s noha azt hiszik nyugtat, épphogy stresszjelzőket vált ki a füstlégzés és erre reagál az egyébként is lemérgezett bélidegháló ami a meneküléskényszer miatt nem foglalkozik rendesen tápanyagátvitellel sem annak minden következményével együtt.
-- mesterséges, testtel elhitethető stresszhelyzet oxigénhiány nélkül.

Mindez nem jó teljesítményfokozásra alkotó céllal, múzsát nem idéz, ahhoz szeretet és elmélyedés kell:
-séta

@Voltar: Mondhatom, nem volt egyszerű végigolvasni, de egy ideje (pár éve) mindig lenyűgöz az általad írt mondatok garmadája - a Múzsa "csak" ahhoz kell, hogy leírjam a fejemben hangzó hangjegyeket. Az sosem a leírás pillanatában szólalnak meg s állnak össze, mint azt te is jól tudod.

Mindig szól a fejemben valami, s szép lassan összerakom magamban, hogy mit szeretnék. A leírás ennek a folyamatnak el nem hanyagolható része, másként az idő többszörösére is nőhet amíg újra összeáll egy darab. Gondolom, ez sem újdonság számodra ;)

Séta? Hmm... lehet, ki kellene próbálnom... :D

nem ujdonság hogy az alkotás többnyire a napok teltének mentén alakul benn, de hogy épp mi okozta szorongatott érzeted határidő jelleggel, azt nem tudtam, csupán egy lehetséges alternatíva volt az "év végi bármi lehet sürgős 2014-es pecsét/szignó/dátum/láttam vonalon" listáról ;)

Habár ahogy a természetnek, úgy az újév nekem is a napfordulóval történt, vártam már a sötét évszak/korszak végét s akartam a langyos nappalokat végre, lám, Londonban ma 2014dec31-én virágozni kezdtek a szokásos szép tavaszi rózsaszín sziromlevelű gyümölcsfák.
Remélem, felétek is éled a világ az érkező többletfénnyel végre kívül- s belül, nem csak egyre hidegebbre alakul.