2015. 02. 25. 21:30 (azaz tegnap este történt):
Nézek be a szobába, gyanúsan nagy a csend. Nagyapa pizsamában, jobb lábán zokni, balon semmi, s a pizsama felsőre még egy polár mellényt felvett. Négykézláb az asztal alatt keres valamit...
deFalla: - Mit keresel? Hadd segítsek... Nagyapa: - Nem érem el... (felegyenesedik). deFalla: - De mégis, mit keressek? Nagyapa: - A dóznimat. deFalla: A dóznidat? 57 éve nem gyújtottál rá... S miért lenne az asztal alatt a dóznid?! Nagyapa: - Abban van a kulcs. deFalla: - Milyen kulcs? Nagyapa: - A mennyország kulcsa....
Nagyapa Parkinson-, s Alzheimerkóros. Fenti párbeszéd nem vicc. Tudom, hogy nem direkt csinálja. Ettől függetlenül is sok türelemre van szükségem, szükségünk. Áprilisban lesz 82 éves - s időnként úgy érzem, mintha 80 évet visszament volna az időben...
Hajnali 02:30-kor arra ébredek, hogy motoszkálás van a lakásban. Kimegyek, Nagyapa áll az előszoba közepén, fogja az állát, csóválja a fejét s hümmög. deFalla: - Miért nem alszol? Nagyapa: - Elfelejtettem, hová tettem az ezüstkoszorús igazolványt. Nálad nincs? deFalla: - Nálam csak a forgalmi engedélyed van. Nagyapa: - Jó. Akkor menjünk aludni.
Tegnap nem csak én fáradtam el, hanem ő is. Ma 12:40-kor kelt fel, hogy hová kellett volna neki reggel menni, s miért nem ébresztettem fel...
Ma este azt mondta, hamarosan menni kell "Lalihoz" a barackcsemetéket elhozni. "Lali" a bátyja volt, 16 éve meghalt...
Nem tudom megfogalmazni, mit jelent napról, napra látni, a leépülését...
S igen. Nagyapa = deFalla apukája
