Kezdem Noétól. Ahogy általában szoktam. Tavaly nyáron, mikor a sárvári versenyről hazaértem, beszéltem itthon is arról, hogy miként kellene nekikezdeni a csapat megalakulásának 55. évfordulóját ünneplő koncert megvalósításának. Leültünk beszélni az egyesület elnöke, a zenekar vezetője s jómagam, hogy kifundáljunk valamit. Abban mindhárman egyetértettünk, hogy ilyen évfordulót meg kell tartani.

Egyesületünk elnöke akkoriban a város alpolgármestere volt főállásban. Minden létező fórumon elmondtuk mindhárman külön-külön is, az ismerősöknek, az esetleges támogatóknak, hogy mit is tervezünk ebben az évben. Az eredeti terv az volt, hogy változtatunk valamennyit az 50. évfordulós koncepción.

A meghívott vendégzenekar – nem titok, nekem szívem csücske a zenekar s vezetői – elnökével, s karmesterével is sikerült időpontot egyeztetni (nekik sokkal-sokkal több feladatuk van). Az időpont azért lett november 9-e, mert akkor már utána vagyunk a „Mindenszenteknek” , de az Advent még távolabb van.

Jött a sokszor emlegetett „hol vagyunk még attól/hol van még Karácsony? á la Bendegúz”.

Valamikori zenekari tagok - akik évek óta elköltöztek - felkutatása, utolérése, kapacitálása, hogy mi is lesz ez a rendezvény, játszani/fújni jön-e, vagy csak vendégnek, stb. stb.

Kitalálni, mi legyen a műsor. Azért tavaly ősszel már pedzegették, hogy nem lesz annyi a támogatás mint eddig, s már tavaly is nagyon nehezen mentek ez irányú dolgaink… „Fel kell kutatni a lehetséges/tehetséges támogatókat” – ezt szinte mindig megkaptuk. A zenekar vezetője s én. Január-februárban elkészítettem részünkre a fújnivaló anyagot, március 15-ig adtam időt magamnak, hogy legalább a kottákkal ne kelljen később foglalkozni. 

Pályázatokra figyelés, pályázatírás, először azt sem tudtam, mi az, hogy „PIR”-szám… Áprilisban meghalt az Egyesület elnöke :(

Mint az egyesület titkárának, nyakamba szakadtak nem kis dolgok, ezt hadd ne részletezzem. Volt/van segítségem, de nekem olyan új dolgok, amiket meg lehet tanulni, s meg is kellett. Aztán megjött a városi pályázat eredménye – mikor először hallottam a tévében, csak úgy jöttek lefelé a szentek…

A tavalyi összeg fele, az öt évvel korábbinak a 22.6 %-a. Első gondolatom az volt, hogy ne fogadjuk el… „széllel szemben csak üvegbe…”

Májusban páran a megyei szövetségtől eljutottunk egy rendezvényre, ahol Tibi a „főfőnök” s a megyei főnök azt mondták: teljes mellszélességgel mellettünk állnak, segítenek, hogy létrejöjjön a rendezvény. Az anyagi lehetőségeik azonban nekik is behatároltak.

Folyt.köv.