Valótlant állítanék, ha azt írnám, engem nem érintenek meg a hétköznapi történések, mind a választási herce-hurca, mind a tervezett adók kapcsán. De, igen. Megérintenek. Nem dob fel a dolog, egyik sem. Természetesen véleményem is van. De ahogy engem nem tud meggyőzni a másik oldal, valószínűleg én sem tudom őket meggyőzni. S az a nagy helyzet, hogy már nem is akarom. Szoktam emlegetni, hogy mindenki úgy tud hülye lenni, ahogyan csak akar - én is. 

Hétfőn eszembe jutott, miről is kellene hamarosan (ezen a héten) írni. Majd' minden este eszembe is jut, hogy valamit írni kellene ide, hogy később vissza tudjam nézni. Aztán az idő csak telik, s nem kerül fel semmi. Semmi. 

Hogy miről is gondolkodtam el hétfőn? A türelemről, és/vagy annak hiányáról. Gyerekkorom óta hallom egyvégtében, hogy felgyorsult a világ. Igen. Mihez képest? A vasedényhez...

Igen, meg fogom írni a "türelem" szóhoz kapcsolódó agymenésemet - türelem, tornaterem. 

Jelenleg egy koncertsorozaton dolgozom, plusz egy előadás sorozaton, ami szintén a zenéről szól, mégpedig arról a fajta zenéről, amiben év(tized)ek óta benne vagyok. A koncerteken általunk még nem játszott művek is szerepelni fognak, ezeket "körmölöm" most. Pihentetésképpen pedig az előadások vázát. Tudom miről akarok beszélni, nem felolvasóestet akarok. 

Ilyen előadást, előadásokat még nem csináltam. Beszélni tudok, ha nem is mindig érthető a szavam. Most viszont olyasmit akarok csinálni, ami a székhez ragassza a hallgatóságot, valamint kedvet csinál ahhoz, hogy a következőre is ellátogasson majd. Biztos nem vagyok benne, de hiszem, hogy tudok újat mondani. A szakmának is. Köszönöm a türelmet ;)